Mari.
Apósom testvére volt. Hatvanhét évesen agyvérzésben meghalt. Hátrahagyott egy harmincas fiút - Andrist... -, aki nem igán tudja ellátni magát.
Nem hülye... csak, hogyis mondjam... életképtelen.
A család minden tagja aggódott érte, mert nem tudtuk, mik a reakciói az anyjával kapcsolatban.
Elmentünk hozzá mindannyian, hogy ne legyen egyedül e szent napon, meg hogy megfőzzünk a családnak.
A szokásos rántott dolgokon kívűl, fánkot, gerbeaut, bejglit szervíroztunk, jóllakatva mindenkit.
Míg az unokám a lakásban volt, csak kint dohányoztunk és ilyenkor sokat beszélgettem Andrissal.
Szerencsére megnyugtató volt vele tárgyalni. Látva, hogy nincs megzuhanva, nem esett szét és tartással bír, így mi is megnyugodtunk.
Andrissal kapcsolatban az a megnyugtató számomra, hogy nem kellett "tiszteleköröket" futni. Nem kellett mellé beszélni, hanem egyből bele a közepébe, mindenféle sallang nélkül. Lényegében hamarabb végeztünk a fontos dolgok megbeszélésével, mint azt otthon elterveztem. És ez jó...
Hamár szóba került a sallang nélküli beszéd...
Észrevetted, hogy sokan úgy kezdik a mondataikat, hogy; - Az a baj... , vagy; - Hááát... nem is tudom... ?
Akkor minek mondod?
Egyáltalán kíváncsi vagy a véleményemre??? Vagy csak panaszkodsz? Mit akarsz mondani? Rabolod a drága időmet, feltartasz és semminek nézel.
Nem érdekel a véleményem, csak járatod a pofádat, cél nélkül, mondanivaló nélkül.
Erre nem vagyok kíváncsi.
Lehetsz 10/10-es csaj, aki rögtön csak 5/10 lesz számomra, vagy a világ legérdekesebb munkájával rendelkező faszi, akitől megannyi kérdésem lenne, de már nem is érdekel a munkája ezek után. Vagy egy politikus, akitől.... végül is ők mondhatják, mert úgy sem hiszek neki.
Mari sem volt ilyen elcseszett.
Nyomozó volt a javából. Akitől még az ügyvédek is tartottak, mert a stílusa minden volt, csak nem nőies!
Mikor megismertem, egy családi találkozón, egyből tudtam, hogy ismerem.
Kellet vagy tíz perc, hogy megbeszéljük honnan. A szavaimmal élve; - Munkakapcsolat volt köztünk.
Ő az asztal egyik oldalán, írógéppel, én meg a másik oldalon, bilincsben.
Szerencsére nem emlékezett rá, hogy milyen ügyben intézkedett.
De ez rég volt... tán igaz sem volt.
Kedveltük egymáést.
És most azt veszem észre, hogy hiányzik. Mert nem fogok tudni vele beszélgetni. Pedig értékes egy ember volt.
Sajnálom...
Most nyugi van.
A lelkem békés. Várom a következő évet. Meg, hogy béke legyen a világban. Áldott ünnepeket nektek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése