Keser humor...

   Már megint látom, hogy ami van, az nem jó.
Illetve; ahogy van(!), az nem jó. 
Teszek ellene, akarok tenni, de napról napra szarabb az egész! 
A világunk robbanásra vár!!!
   Dolgozol... - jó esetben még pénzt is kapsz érte -, már ha dolgozol. Bemész a boltba és két szatyorral kihozod a fél heti fizetésed, ami elég két-három napra. És még nem is rántott húst zabálsz két pofára.
Vannak napok, amikor nem eszel főtt kaját, hogy spórolj egy kicsit. Csak szendvicset majszolsz. De a majonéz már luxus. 
Naponta látom, hogy a boltokban sorba cserélik ki az árcetliket, mert nagyobb számokat raknak az előző helyére és már a tévé sem mondja be az áremelést, mint anno január másodikán! 
Még szerencsésnek mondhatom magam, ha délután egykor megtudtam venni száz forinttal olcsóbban azt, ami kettőtől már drágább! Nevetséges... hmm.
Nem vesszük észre, ha egyes mentálisan labilisabb egyének idegrohamot kapnak a boltban, hogy a biztonságiak vezetik ki, majd rendőrt hívnak ki rá! Nem tudjuk, hogy miért kapnak dührohamot... csak rosszallóan nézzük őket.
   Néha csak mosolygok ezeken... és kedvem lenne törni-zúzni Benkő Laci bácsi (pfúj...) által létrehozott közértekben, ahol rád sózzák az állott húst, a ma még jó tejet, tejfölt és húsz-ötven százalékkal kevesebbért megveheted a még két napig elálló átcímkézett szart!!!
Ha esetleg megmérgezted magad és kiderül a miért, és a hogyan, akkor egy kis ingyen jött pénzzel megvesztegetnek, hogy befogd a pofádat. Persze titoktartási papírt alá kell írnod a pénzért! 
Lázár fivérek dettó... (köpni kell...)
Hiénák, élősködő paraziták mind!!!
   De eljön a nap, mikor a Győzike félék, a végtelen ostoba Pákó-k, a média kurvák, a bankárok, a politikusaink, mind mind eltakarodnak ebből az országból, mert tudni fogják, hogy nem szabad kimenniük az utcára, mert az a minimum, hogy néhány jóérzésű állampolgár meglapogatja az arcukat plasztikai verés címszó alatt!!!   És ez a MINIMUM!!! 
   Talán egyszer végre kimondhatom, hogy otthon vagyok... olyan emberek vesznek körül, akik szeretik a hazájukat, a családjukat és tesznek a barátságért! 
   Remélem mihamarabb...
Addig meg sírva röhögök.   

Gondolkodó...

"Reggel, mielőtt a kaput beteszed,

mondj nekem valami kedveset.

Annyi minden megeshet egy nap,

ki tudja, éltben melyikünk marad.

Este mondj egy kedves szót az éjhez,

ki tudja, hogy reggel melyikünk ébred.

Az élet olyan gyorsan múlik el,

egyáltalán nem mindegy, mit teszel,

hogy utoljára mit kérdezel.

Hadd legyen az utolsó egy kedves szó, 

fontold meg, melyik az utolsó!"

Gondolatok...

   Néha elfog a rettegés.
Aztán valahonnan legbelülről előtör egy nagyon erős Hit. 
Hit mindabban, ami Szeret, ami Szép, ami Jó. Ami Éltet!
   Egy régi könyv, ami a rettegésben íródott és a Jóságról szól, Egy klasszikus film, amit nem a bal liberális média adott ki még. Vagy akár csak egy emlék, egy történet, amit őseim meséltek el nekem és értették meg velem, hogy magamnak tudhassam... mind, mind erőt ad! Ahogy egy megfelelően odafigyelt légzésgyakorlat is. 
   A Nap felé fordítom arcom... hagyom, hogy csukott szememen keresztül áradjon belém az energia. Kell, hogy mindenki érezze! Kell, hogy átadhassam a szeretteimnek ezt a hitet, erőt, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. 
   Kell, hogy lélegezzünk...

Pankráció...és After Party.

   Tegnap ötkor volt kapunyitás.

Ami azt jelenti, hogy előtte már fél órával százak álltak sorba a jegyekért. Az ex-szem is félúton volt valahol a sorban, mikor megérkeztem a gyerekkel, és a lányaimmal.

A fiam már várt a ringnél, megkaptam tőle az instrukciókat. Végig sétáltam a sorok mellett a bejáratig és a biztonságiakkal közöltem, hogy kihez jöttem. Bemondtam a "művész" nevét és az igazit is, és lőn... kitárult a biztonsági sor, bementem három gyerekkel! Az emberek rosszalló tekintete égette a hátam.

   A fiaim már vártak minket. Átadtam a csajokat, megbeszéltem, hogy hozza haza őket kocsival este, ha végeztek és elköszöntem tőlük. Az ex-szel elindultunk az első kocsmába, hogy beszélgessünk egy kicsit a fiunkról, hogy van, mennyire van megzuhanva, meg ilyenek. 

Hogy mi van vele...???

Rendben van. Nem viselte meg annyira, mint hittük. Túléli... 

   Hazamentem.

Este tízkor felhívtak a gyerekeim, hogy tovább mennek az after party-ra, de nem maradnak sokáig, csak két-három órát. A fiam megígérte, hogy hazahozza őket kocsival. 

Nem a party a gond... hanem az, hogy hajnalba kelnünk kell, hogy időben kiérjünk a népligeti buszvégállomásra, mert korán indul a buszuk! Okés apa... minden rendben lesz!

Na ja...

   Hajnali fél ötkor felriadtam, hogy a kutyám még nem ugrott keresztül rajtunk, ergo... nincsenek még itthon a gyerekek!!!

Telefon azonnal!

Ezek még javában buliztak, épp abban a pillanatban lett vége a partinak, mikor hívtam őket és azonnal indulnak!!! Aha...

Egy óra múlva értek haza.

   Persze át kellett szerveznem az egész indulást, szerencsére a fiam is partner volt benne, így ki vitt a pályaudvarra minket és szerencsésen útjára bocsájtottuk a lányokat! 

Azon aggódtam, hogy ne aludjon el a volán mellett... erre még visszavitt egy darabig, hogy ne kelljen metróznom meg, hogy beszélgethessünk egy kicsit. 

   Elfáradtam... gondolom a lányok is, meg a fiúk is kivannak! Csajok hazaértek egészben... minden rendben!

Asszem, most pihenek egy kicsit én is. 

Érzések, gondolatok, idegbaj, üvöltés, hangulatjelentés és egyéb állatfajok...párbeszéd magammal. (ez most mi???)

   Alapjában véve, optimista ember vagyok.

Vannak emberek, akik feladatuknak érzik, hogy ebből a nagyszerű állapotomból kimozdítsanak, ellökjenek, felborítsanak! (nem tudod tetézni...) Olykor sikerül is... ilyenkor a napi negyven cigim az egekbe szökik és hatvan-hetven szálig (vagy még több, te hülye...) meg sem állok!

Aztán, ha már tudok ésszerűen gondolkodni és végig játszom újra meg újra a szitut, keresvén a hibáimat, átgondolva kérdezek és választ várok. 

És igen... ha ilyenkor a logika szabályai szerint, nem találok eget verő hibát, szakításra való okot, idegtépő, napokig tartó orrhúzást eredményező hibákat, csodálkozva állok (inkább ülsz a főnöki székben... ) és már veszekedni sincs kedvem! Most ezt miért...???!!!

Aztán vagy legyintek az egészre, vagy egyszer csak megkérdezem, hogy ezt most miért? De válaszokat is elmondom vele! (és az nem jó senkinek sem... igaz?) 

   Lehet öregszem.

Már nem tudom magam nagyon felhúzni, s ha mégis... gyorsan elszáll. Muszáj, mert a testem jelez, vigyázz öreg, ebbe egyszer belehalhatsz! Az meg senkinek sem jó. (vagy csak neked nem, te...) Szóval jön a nem szeretett nagyanyám állandóan elmondott idézete; - Az idő majd mindent megold! Na ja... és tényleg igaza lehetett! Főleg, ha rájössz, mennyire kis porszem vagy ebben a malomban. 

Most jut eszembe... drága jó nagyanyámról (most miért húzod a szád...?) még nem is írtam sosem! Pedig volt még egy pár mondata, idézete, közhelye, amit a számba üvöltött fröcsögve!!! És én mennyire utáltam érte. Aztán... szép lassan megértettem őt és a tetteit. Pszichológiailag mindenképp! Gyűlölt szegény... mert szeretettben nőttem fel! Mert a lánya és a veje felnevelt engem úgy, ahogy Ő sosem volt képes gyermeket nevelni!!! Végig vitte a karmáját. Remélem abban az utolsó pillanatban, minden világos lett neki és szemen köpte magát! (az anyád anyjáról beszélsz te bunkó...!!!) Azóta is várom, hogy felbukkanjon az életemben, valami másik arccal... fel fogom ismerni! Keresem, hogy az orrára koppintsak. (azt tudod, hogy ilyenkor nagyon gyerekes vagy..?!)

   Valamelyik nap a legkisebb lányom beleolvasott az írásaimba. 

Olvasás közben könnybe lábadt a szeme... én is elérzékenyültem ettől. - Az örökséged része, mondtam, olvasgasd ha van időd. (inkább egy lakást vegyél neki, annak jobban örülne..) Megsimogatta a hajam (hogy a MIT...???), majd elrohant nyomkodni a telefonját, amitől idegbajt kaptam. Olyan illúzió romboló... (tiszta apja... nem?)

Kezelni kellene valahogy benne az érzelmeket.

Egyszer ilyen, máskor meg olyan izé... 

   Tegnap beszéltem a nagy fiammal, aki elmondta amit már a kezdetek óta tudtam/tudtunk, elhagyta az asszonya. Tovább nőtt (...???) rajta! 

A lányaim rögtön váltottak vele egy pár mondatot és tanácsoltak neki megvalósíthatatlan dolgokat; - Ne sírj! Egy férfi sosem sír!  Hááát ez milyen hülyeség? A sírás méregtelenítés, szükség van rá...  (te csak tudod... nem?) 

Ma pankrátor meccse van, és a lányok elmennek rá, hogy lássák a testvérüket összeverve, hogy aztán a nyakában kössenek ki, sírva, zokogva, szeretettel teljesen. (mond meg nekik, hogy fényképeket csináljanak róla, látni akarom  szarrá verve... okés? Hehe...)

   Aztán vasárnap reggel utaznak haza, mert hétfőn már megy a nagyobbik lányom zenetáborba Szedresre, egy lovardába. (ez most, hogy jött így össze??? Te sem érted, mi...?) Szederkéhez, akit nem is ismernek, de lehet, hogy nincsenek véletlenek! Nem tudom...

Kíváncsian várom a fejleményeket. 

Szóval a fiam magányos lett és tudom mit érez, és annyira, de annyira sajnálom, hogy azt elmondani sem tudom. De az élet része, hogy erősödjön lelkileg, hisz maga választotta ezt az utat (óóóóóóóó... te kis Niche!), neki kell taposnia! Megkapta az első igazán mélyütését! 

Majd beszélnem kell vele... ne sérüljön jobban! 

   Ha visszagondolok az elmúlt évekre, most örülnöm kéne. Örülnöm kell, mert a "csajok" itt voltak, velünk voltak. Szépek és nem menthetetlenek (nem úgy, mint te...). Értelmesek (Kussolj te másik én...!!!), telve érzelmekkel, nyitva szerelem felé. 

Rengeteg dologról kellene beszélgetnünk még... de olykor jobb, ha megnézünk egy romantikus drámát, online. Tudom, nem lehet bepótolni az elvesztegetett éveket!

Javítsunk rajta közösen... tudják... tudom. 

   Összegezve az egészet... boldog vagyok, még ha egyesek ki is akarnak mozdítani a lelki békémből! 

Béke van...  

(Na... menjünk, együnk valamit...) 

Okés... gyere velem.   (mondtam már, hogy hülye vagy? Hogy máshogy...???) 

:D

Jönnek a csajok!

   No...
   Megint készülődünk, mert jönnek a lányaim újabb egy hétre hozzánk. Hogy mi lesz, meg, hogy lesz az nem érdekel, csak az, hogy újra beszélgethetünk róluk, velük, értük!
Augusztus huszadikai ünnepeket együtt nézzük meg, reméljük nem jön megint egy 2006-os vihar, amit már akkor sem tartottam normálisnak! Végig éltük... menekültünk mi is. Majdnem szó szerint, megúsztuk! 
Ezalatt az idő alatt, míg távol voltak, szerelmesek lettek, balhéztak az anyjukkal eleget, tették a dolgukat és ami számomra nagyon fontos; beszélgetni akarnak velünk, hogy tanuljanak!!!
Az alatt a két hét alatt - míg itt voltak... - elindult valami náluk, amitől többek, jobbak lettek! Látták a működő dolgokat és elkezdték megérteni, mitől nem tudnak otthon megfelelni. Még maguknak sem...
   Szóval felkészültünk a kérdésekre, nyugodtak vagyunk.
Szerencsére befejeztem azt a lakást, amit az elmenetelük után kezdtünk el, így pénz is áll hétfőtől a házhoz. 
Itthon lasagna-t készít a B.anya... állítólag megígérte nekik, hogy legközelebb ha jönnek, megkóstolhatják. (Remélem gyakrabban jönnek, mert én az évek alatt, csak egyszer kaptam!!!) Legutóbb is, mikor csülköt akartam enni pékné módra, elküldtem a lányokat itthonról a piacra, mert én dolgoztam szombaton, és ők hoztak is egy szép darabot, csakhogy füstöltet(!!!), ami után már csak bableves lett a kaja! Szóval... még mindig kívánom a csülköt pékné módra! (Magad uram... ha szolgád nincsen.)  :P
   A jövőhéten magam megyek ki a piacra!!!

Menny és Pokol...

   Hogy Bajor Imi meghalt, már meg sem lepődtem... hisz hipohonder volt, de Robin Williams öngyilkossága kiütött!
   Nem mondom, hogy a kedvenc színészem volt. Komikusként jobban szerettem. Volt, hogy két és fél órát stand up-olt egyhuzamban!!! Az azért nem semmi.
De volt egy filmje, amit beválasztok a magam legjobb tíz mozifilmem közé, ez a Csodás álmok jönnek!
Kilencvennyolcban készült film. Amerikában óriási bukás volt és én már akkor sem értettem, miért? Hát hülyék ezek??? Ez a nép nem érti, hogy miről szól az egész? Úgy látszik nem.
A tartalma nagyjából annyi; - Gyermek orvost játszik. A felesége festőművész, két gyerekük van; egy nagyobb fiú és egy fiatalka leány. A gyermekek balesetben meghalnak. Később a doki is meghal egy közúti balesetben, ahol segíteni próbál valakin. A mennyországba kerül, ahol egy fekete fiatalember vezeti át a nehézségeken. A gyermekeit keresi. 
Keresés közben kiderül, hogy a felesége öngyilkos lett és a Pokolra került. Így hát, nekiáll és megkeresi a pokolban az asszonyát, megpróbálja kirángatni onnan, hogy újra együtt lehessen a családjuk a mennyekben!
   Ezt a küzdelmet, harcot tanítani kellene! Szerintem, tökéletes film. Zsebkendőt kötelező előkészíteni!!!
A filmet már megmutattam párszor másoknak is, azonnal beszerezték DVD-n!!! 

   Ha tudod, nézd meg online, vagy kérd kölcsön valakitől, akinek megvan. Mindenképpen lesz majd két órád, amit végig sírsz, aztán elkezdesz máshogy gondolkodni!
És akkor már minden szebb lesz...   :)

Hétköznapi hülyeségek.

   Már megint eltelt öt nap.
Már megint nem úgy mennek a dolgok, ahogy az várható lett volna. Feszült a légkör itthon.
Természetesen, csakis mi tehetünk róla, de most engedtessék meg nekünk egy kis gyengeség. 
Az asszony "fonja" magát, magában mérgelődik és ilyenkor elvárja, hogy én gondolatolvasó legyek. 
De én is gyenge vagyok, mert "csak" teszem a dolgom, és kurvára nem érdekel, hogy viselkedik velem. 
A gyerek elment "ismerkedni" - a tiltásom ellenére - egy raszta hajú kiskölyökkel, akit a ladánybene táborban ismert meg. Hogy nagy reményeket nem kellene táplálnia, az már biztos. De hát az ő dolga... nem? 
   Nagy nihil állapota van itthon.
Holnaptól van egy húzós melóm, amit nagyon gyorsan kellene befejeznünk, és nem vagyok biztos benne, hogy menni fog. 
A lányaim kikészítettek minket anyagilag.
Majd csak a hét végén lesz fizetés és az is nagyon kevés a fizetnivalókra.
A gyerek nem harcol a szerelméért, hanem idegen szépfiúkával ismerkedik.
Az asszony morog velem.
És még sorolhatnám...  (sóhaj...)
   Egyébként minden rendben... 

u.i.
Nincs egy szál cigim sem... (broáfka...) Bakker!!!