Nagyon egy húron voltunk.
Félszavakból is megértettük egymást. A humora meg...penge! Azt hiszem, ezt örököltem tőle. No meg a haját. Nekem sincs.
Ő nyolc nyelven tudott perfektül, én több mint ötven ország hivatalos nyelvén tudok köszönni. - Helló.
Ő mindig csalt ellenem ha kártyáztunk, én jó darabig használtam ezt másokkal szemben kereset kiegészítésnek.
Ő a sört kedvelte konyakkal kísérve, én jobban szeretem a száraz fehér bort és a gint.
Ő imádott horgászni, de nem ette meg a halat, én megeszem a halat, de nem fogom ki.
Ő félelmetes lexikális tudással rendelkezett, én meg... - idézve David Bowie 1986-os Jim Henson rendezte Labirintus című zenés, fantazy mesefilmjéből, ahol a tizenöt éves Sarah Williams (Jennifer Connelly játszotta) megkérdezi a helyes irányt az egyik kereszteződésben egy FÉREGTŐL, aki direkt a rossz irányba mutatva csak annyit mondott; - Én csak egy buta kukac vagyok!
Azért vannak közös dolgaink is.
Baromira tudunk szeretni. Az utolsó pillanatig harcolunk. Soha nem adjuk fel. Stb...
És Öregnek szólítottak.
És apa figyelj... most már jó ideje engem is.
A beszélgetéseink nagyon hiányoznak!
Most nézem a mécsest - tudom... pogány rítus - iszom még egy-két pohár bort, elszívok egy cigit és hagyom, hogy a lelkem messzire vigyen időn, s téren keresztül hozzád.
Hiányzol Öreg.
