Gondolatok

   Már jó ideje itthon vagyok, így van időm bőven gondolkodni, 

Úgy mindenen.. de mégis vannak visszatérő dolgaim és ezen szeretek mélázgatni. 

Egy kicsit képzelgetni, hogy ha én így, akkor ő/az/ez úgy, s még úgyabban, s különben is Én miért nem?
Szóval csak, hogy értsd, ez néha beindít, hogy van helyem még, hogy jól csinálom, hogy van értelme stb...

Értesz?

Ez olyan motiváló, kurvára nem meditatív elmélkedés. Vagy esélylatolgatás?... Tudja a tököm. Hisz hasznom effektíve nincs rajta, de olykor talán lehetne.

   Az utóbbi fél évben viszont van egy tervem, amit MUSZÁJ (!) megvalósítanom, mert már elegem van a csontokból, illetve a szaremberekből, s asszem ezzel bebiztosítanám az öregkoromat. 

Ámen, Ámen, Ámen... úgy legyen!!!

Persze ne akard megváltoztatni a világot egy ruppó nélkül és ne költsd el még fejben sem a megkeresett (még nem lévő...) pénzed egyszerre. Nem egészséges. A Krúdy álmoskönyv szerint sem az. Szóval csak lépked a lépcsőfokokat és egyszer csak eljutsz már a jó kilátásokhoz is! 

Viszont nem rossz dolog, ha tudsz számolni! Ha fejben is jó vagy, akkor meg pláne!!!
Gyorsabban kombinálsz, kevesebbszer fognak átverni, gyorsabb válaszokat adsz és felkészültebbnek látszol. Tudod mi a következő lépés.

Szóval van egy lehetőségem, amit vétek lenne kihagyni. Egy munka. Ami nem kicsi. Ráadásul nem is vág a szakmámba. Hatvan nap alatt megkereshetem egy melósom egész éves jó fizetését!

Jó fizetés?
Az mi? Mennyi?
Ja ja... kinek mi, igazad van. 
Napi húsz az sok?
Ráadásul az a típus vagyok, hogyha valaki jól és sokat dolgozik és még hoz is a konyhára, akkor tőlem megkeresheti a harmincat is!!!
Nem vagyok "fogas"...

   Szóval ülök és mélázgatok, miközben elég sokat cigizek, hisz van rá időm és most a legnagyobb problémám, hogy szerezzek még vagy két millió forintot.

Finanszírozási problémáim vannak. 
De tudván, hogy nincs egy fillérem sem, úgy is el kell vállalnom a munkát és a lehető legszebben meg is kell csinálnom! 
Ezért aztán az utóbbi időben a logisztikán gondolkodom és ezáltal intézkedem is, hogy minden klappoljon! 

Mindent leszervezni, lebeszélni, átbeszélni, végrehajtani és beszerezni. Kurvára nem egyszerű feladat. 
A gyomoridegem néhányszor már jelzett, hogy vagy lassítsak, vagy oldjam meg a kérdéses helyzetet, mert nem lesz benne köszönetem!
Öklendeztem már, de a hányásig még nem jutottam el.

Nyugi, majd ezt is megoldom.

Most már érted, hogy miért nem írtam annyi ideje?
Előtte ez a rohadék üzlettárs, aki meglopott mindannyiunkat, most meg azok a nehézségek, amik kellenek az újrakezdéshez.
És merj nagyot álmodni! Ne aprózd el... gondolkodj nagyban!
Vágj bele, tedd a dolgod - hisz tudod mit csinálsz - és vezesd az embereid! 
Hisz ők hisznek benned, bíznak és remélik nem kell "csak" húszért dolgozniuk!
És azért hisznek nekem, mert ismernek. Tudják, hogy engem nem a pénz vezérel.
Ők is bíznak. Bennem!

   Mélázgatok.

Mostanában már inni sem iszom. Na jó... tegnap megittam majd egy üveg bort, meg másfél liter ásványvizet. De ezt csak a nagy melegre való tekintettel. Meg úgy éreztem, hogy jutalmaznom kell egy kicsit magamat. Nincs indok, nincs rá magyarázat, csak így éreztem.

Kellett!

Jó volt.

Közben nézem a meccseket. Tegnap sírtam is. Kétszer. Lehet többször is, már nem tudom. Amikor vezettünk, majd egyenlítés után újra vezettünk, és utána újra kiegyenlítettek a németek. A bírói síp után sajnáltam a csapatot. Sajnáltam és rohadt büszke voltam rájuk!!!

Majd legközelebb tovább jutunk. 

Kellenek azok a lépcsőfokok. Nem lehet rögtön a legjobb helyre jutnunk, nem vagyunk még rá készen.

Persze ez csak az én véleményem... méláz rajta egy kicsit.

Hmm...? (mosoly...)

   Asszonyom is váltott.

Tizennyolc év után elköszönt a munkahelyétől és elment máshová.
Csak az érdekesség végett mondom, ugyanazokat a külső problémák jöttek ki neki is, mint nekem. Ugyanúgy idegeskedett, ugyanakkor fájt a feje, volt nyűgős, és antiszoc, mint én!

Szerintem nem voltam vele kibírhatatlan. Sokszor mosolyogtam rajta. Te szerencsés spíné!
Csak ennyi a gondod???

Most már, hogy elhelyezkedett és elkezdett betanulni, most már lazul... nem lesz vele semmi gond. Örülök neki.

   A melegre való tekintettel, amit már én sem bírok sokáig - habár most kezdett el dörögni az ég, úgy látszik esni fog - Végre! - behívtam Brutit a tusolóba, hogy lefürdessem egy kis langyos vízzel. Egyre hidegebbre állítottam a vizet, hogy ne meleg vízben fürödjön és lehűljön a teste  is. Hagyta magát. Érezhetően jól esett neki. Nem is lihegett utána többet. Fejét a lábaim közé nyomta, hadd örüljek én is egy kis víznek és élvezkedett. Egyem a szívét. Aztán jött Szofikám is, csak előtte két marék szőrt kiszedtem a lefolyóból. Nagyon hullik a roti szőre, de nem látni rajta... ergo baj nincs!
A boxerem is élvezte a fürdőt. Neki is nagyon kellett a mosdás, ő is elég koszos volt már. 

Most nyugodtan fetrengenek körülöttünk és szuszmákolnak. És nem lihegnek!
Megérte a pancsi, meg a takarítás utánuk!

Hozok egy korsó hideg vizet.

Napi négy litert kéne meginnom, de jó ha most a két, két és fél litert megiszom. 

Tudom, tudom... a minimum. Na. Iszom. Rajta vagyok.

   Az utóbbi időben megint van két halottam. Ráadásul egér barátom temetésére nem is hívtak el, mert hajón volt a szertartás és így is vita volt belőle, hogy ki legyen az az alig negyven ember, aki elkíséri az utolsó útjára. 

Góré barátomat még nem tudom mikor temetik. Drága öreg jótét barátom a fél lábával, fanyar humorával itt hagyott minket.
Üres lesz a Horváth kert nélkülük... Réz Margitunk meg csak üldögél és csendben figyel.

Mennyi fájdalmat láthatott már...???

Negyvenkilenc éve ismerem ezt a nőt.

Most két régi baráttal kevesebb fogja látogatni őt. Egyikük sem fog már többé kabátot hozni neki télen, mikor leesik az első hó. Talán, majd valamelyikünk átvállalja ezt a "nemes" feladatot. Hisz mégis csak ő a Réz Margit! Meg ne fázzon már nekünk!
Jó utat srácok...

   Asszem mélázgatok még egy kicsit magam.