2018. január 21., vasárnap

(R.I.P.)


(Sóhaj...)
Erről a nótáról, TE fogsz eszembe jutni tesó...





R.I.P.



   Így emlékszünk rád testvér...
Élt negyvenhét évet.
Köszönöm, hogy megvártál.
...

2018. január 18., csütörtök

Egy régi barát...

   Este negyed tizenegykor csörgött a telefonom.
Ismeretlen szám. Gondolkodtam, hogy felvegyem...  biztos fontos.

   Egy gyerekkori ismerős női hang szólt bele. Olonkám... a keresztlányom anyja. 
Sírással küszködve, elcsukló hangon mondta el, hogy Sulcz úr haldoklik és nem tudja már, hogy mikor megy el, de már csak a morfium tartja életben. 

   Tudtam, hogy a kemó kinyírja. Szerettem volna, ha nem veszi igénybe ezt a "gyógymódot", de hát ki vagyok én, hogy megmondjam neki.
Olonkám viaskodott az érzéseivel, hogy egyáltalán felhívjon, mert Sulcz úr nője Beja asszony nem akarta, hogy bárki is meglátogassa az emberét. 
Nem is értem... bolond asszony, hogy gondolta?!
Még jó, hogy meglátogatom és elköszönök tőle - ha tudok... -. 

   Az utóbbi időkben sokat volt vele Olonkám. Sokat beszélgettek. 
Azt mondta, hogy engem midig is szeretett és nagyon hiányzom neki. Jó néhányszor kibeszéltek.  És lehet, hogy eltávolodtunk egymástól, mert nem tetszett az életvitele, felfogása, de sosem vesztünk össze, soha nem haragudtam rá! Az Ő élete, én elfogadtam.

   És most?

Holnap leülök mellé, megfogom a kezét és emlékeztetem, hogy sosem volt egyedül.
Méltósággal menjen az útján, megnyugodva, ne egyedül távozzon. Jól kisírjuk magunkat és remélem mosollyal az arcán távozik az örök vadászmezőkre. 
Baszd meg tesó........... most megyek, álomba sírom magam.

2018. január 3., szerda

Képrejtvény... :D



   Évek óta a kedvenc feladványom.   :D

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

Egy régi motoros nóta segíthet...    :D