A világ, meg Én...

   Valamelyik nap bementem a kínaiba nézelődni, és nézegettem a szemüvegek melletti "kütyüket", de nem láttam mennyibe kerülnek, így az első szemüveget, ami a kezembe akadt felvettem és döbbenten vettem észre, hogy LÁTOK!!!
   Levettem és megnéztem... + 1-es. Visszavettem és keresgéltem egy szimpi darabot, ami tetszik. Találtam egy barna, vékony keretes darabot, kemény háromszáz (290.-) forintért.
Azóta kinyílt a világ a számomra! 
Ráadásul rendreutasítottam itthon B.anyát, hogy ne vitatkozzon velem, mert én most már okosnak is látszom! Úgyhogy csitu van!!!   :)
Néha a szemem főlé tolom és ott hagyom... abszolút nem zavar.

   Kinéztünk egy házat, ahova elköltöznénk.
Száztíz négyzetméter, négy szoba, két konyha, két fürdő, egy nem nagy telekkel. Ideálisnak mondható. 
Egy kicsit izgulok, hogy menjen minden simán és ne zavarjon bele senki sem, aztán dolgozhatok kedvemre a házon. (sóhaj...) Bárcsak ott tartanánk. 

Egy Volt barát...

   Te mit tennél a helyemben???
-Azt támadod évek óta, aki a leggyengébb. Nem csak fizikálisan, mentálisan is. Pedig tudhatnád, hogy kemény és akaratos csaj, nem könnyű az akaratát megváltoztatni! 
Szeretet nélkül lehetetlen... ezt nem tudtad, igaz? (vajon miért...? O_o) 
-Azt tudtad, hogy nem bírja a részeg embereket? Így nem lehet fontos dolgokról dönteni, hisz másnap már kiesnek dolgok az ember fejéből... vagy erre már nem emlékszel?
-Tizenöt éven keresztül leszartad. Használtad kényed kedvére... mit vársz? Majd két kézzel fog kapaszkodni beléd? (ugyan...)
-Úgy gondolod, évek óta hangoztatott és látványosan sokat költve meg tudod venni a gyereked szeretetét ezzel a lépéseddel? Hisz kisemmized/ted az a kislányt mindenféle örökségéből, lehetőségéből, hogy felnőtt fejjel, önállóan éljen! 
-Azt hiszed, hogy a gyereked majd kirúgja az anyját és hozzád költözik mosolyogva, hogy legyen egy kis pénze (ami neki nem is lesz, igaz...?) és minden vágya az apját ápolni, ha szentimentálisra itta magát? 
-Nem fizettél gyerektartást. Most meg pénzt követelsz és a gyerekedtől vennéd el azt, amit évek óta neki ígérgettél? Mondván, "vérrel, verítékkel... nap mint nap DOLGOZOL", neked is fizetned kell az albérletedet. (...!!!... mi van??? Nem bírja a kezed a tollat? Nem tudsz már a számlatömbbe beírni fikciókat???)
-No és még valami... azt fenyegeted, aki huszon évig vigyázott rád??? Szerinted melyikünk jönne ki rosszabbul egy bírósági meghallgatáson? Melyikünk menne haza és melyikünk maradna hosszú évekig őrizetben? (tényleg... mennyi napot tudnál eltölteni bent verés nélkül???) 
   Szóval... drága testvérem, Te mit tennél a helyemben???
Rendezzem el a dolgot a magam módján? Beszélgessek veled? Vagy gyújtsak egy mécsest a lelked üdvéért?
Gondolkozz testvérem, gondolkozz...!!!!!!!!!!!!!!!! 

Elmélkedés...

   A hétvégén kaptam egy telefont.
- Gyere már le egyet inni. Apámnak most volt a névnapja és beszélne veled egy kicsit. Úgy is rég találkoztatok.
Most erre lehet nemet mondani? Persze, hogy nem.
A Vígszínház mellett egy kocsmába voltam hivatalos, ahol mindenféle kézműves sört adtak. Mondjuk, abszolút nem érdekelt, mert nem szeretem a meggyes és a csokis malátás sört.
Az öregek örültek nekem, kikérdeztek és faggattak a dolgaimról. Jó volt úgy beszélni velük, hogy nem kellett tiszteletköröket futnom. Mintha tegnap láttam volna őket legutóbb. Pedig eltelt majd tíz év!
   Három generáció volt a kocsmában. 
A két gyerekük, és az egy szem unokájuk, aki hozta a kétszer akkora barátnőjét, aki . szerencsétlen... - nem tudott hova tenni, hisz nem is tudta, hogy a szüleinek és a nagyszülőknek ilyen barátjuk van! 
Imre bácsi ezredesként vonult nyugdíjba, és a "nagy I" is valami vezérfejesként szerelt, valami hasonló rangban. 
Két gyermekük közt asszem egy év van. A fiatalabb - valamikori kő kemény rocker... - most készül a pszichiáteri vizsgáira, a nagyobbik meg élvezi az életet. 
Mivel évtizedekig éltek Szovjetúnióban, nyakra főre itták a gyerekek a vodkát, én meg a gint, meg a száraz fehéret. Aztán este kilenc után elindultunk haza.
   Egy régi osztálytárs jött szembe.
És ennek a kellemes estének egyből vége lett. Halálhírt hozott...
Neki indultam gyalog a Margit hídnak Buda felé és folyamatosan gondolkodtam. Magamon... az elhalálozott társamon... az anyján... az érzéseimről. 
Kegyetlen volt a hazafelé vezető út! 
Megint elmélkedni az elmúláson...
Másnap már könnyebb volt egy kicsit. Ma már, letudtam írni.   
(Sóhaj...)

Ez a nóta volt a fejemben a hídon... 

főleg a harmonika rész fájt. De nem tudtam sírni. 

   És, hogy mi maradt a fejemben?
A testvérek felé... sosem múló szeretet! A fiatalabbnak nem "eggyel", hanem akár többel is jövök! ;)  Az idősebb meg, mindent tud rólam...  egymás felé nem változunk!
Az ősök végre megtudták, hogy a V. I. Lenin vodkásüvegükbe, hogy került víz a vodka helyett! Úgy tizenöt év után... he he. 
Drága "testvérem"... nyugodj békében. 

Változások...

   Most már eldöntött tény, hogy a lányom a téli szünettől velünk lakik!   :)
Rengeteget gondolkoztunk, hogy mik is a következő lépések. Aztán eljutottunk odáig, hogy  -az adósságaink miatt is... - el kell adni a lakást és költöznünk kell. 
Muszáj lesz nagyobb lakásba mennünk. Családi házat keresünk és még marad is egy kis pénzünk. Ez volt a terv.
Kísérletképpen feltettük a lakást tegnapelőtt este a netre. Ma reggelre elkelt a kecó!!!
Még többért is sikerült eladni, mint reménykedtünk! 
Most már csak egy normális háromszobás házat kell találni és még az idén elköltözni.  :)
Ennyi.