Vasárnapi elmélkedés...

   Fél nyolcig aludtam!!!
Na, ez sem mindennapi dolog. Már nem is tudom, mikor volt a legutóbbi. Annyira jól esett. Ha lennének ráncaim, azok is most kisimulva lennének a fejemen (nem szól be...), fitt vagyok és üde! Csak a lábaim nem tértek még magukhoz... azok még nem érzik a kipihentség állapotát.
Tegnap még dolgoztam és ebédszünetben lementem a piacra bevásárolni a hétvégére. Aztán délután, összeszedve a cuccaimat döbbentem rá, hogy egy kicsit elszámoltam magam. Mint egy málhás öszvér... szerencsémre nem kellett átutaznom a városon, de az anyjába kívántam a nylon zacskó füleit, mert vágta a kezem rendesen.
Estére brassóit kreáltam és nagyon ízlett az asszonynak is, aminek külön örülök, főleg, hogy most reggel csak egy egyszerű vajas kenyér párizsival jött be tőle, reggelinek kikiáltva! :P   (pff...)
Most meg kitaláltam, hogy nekiállok takarítani úgy, hogy nem szólok senkinek sem, csak csinálom. Aztán majd, csúnyán nézek a nőkre itthon...  (he he...)
Még az a szerencse, hogy van humorérzékünk... :)
Na jó... megyek takarítani.   ;)

Zene... gondolatokkal.

Még egy  darabig eltart, míg magamhoz Terek ...

Amit ez a nem Közönséges zenész művel azzal a gitárral, az nem mindennapi. ...
 Biztosan nem ma kezdte a Klasszikus gitár játékot, ahogy elnézem ... vagy tíz-tizenöt éve pengeti azt a hangszert. Komoly a tudása .... nem is igazán nézi, hogy mit a fog a bundokon!
Egyszerűen Csodálatos! 
Egy Élmény ... :)

Ünnepek után...

   Na ez is elmúlt...
Örülök neki, hogy gondok nélkül, viták és veszekedés mentesen telt el- Most a nőkre gondoltam, akikkel együtt élek. A gyerek is meglehetősen normálisan viselkedett. 
Szombaton a gyerekkel mentem ki a piacra, mert az anyja délelőtt közölte, hogy a pénteki megbeszélésünk ellenére, mégsem jön velem vásárolni. Pláne nem a kutyával, mert, hogy sokan lesznek és így nincs kedve. Az úton beszélgettünk egy nagyot. Normálisan viselkedett, szemmel láthatóan, nem volt ellenére sem. Persze a kutya otthon maradt...
Aztán a házimunkában is kivette a részét.Öröm volt nézni, ahogy készen lett a kaja és a konyha is rendben maradt estére. 
Jó volt pihenni. Átgondolni a helyzeteket, elmélkedni a régi dolgaimon. Próbáltam késő esténként kapcsolatba lépni apámmal, de nem ment. Nem tudtam az öregemre hangolódni. Lehet, jobb is így... elvégre a válaszaimat nem csak Ő adhatja meg.... csak jó lett volna. 
Ma meglátogatott B.anya anyukája. Velünk ebédelt, beszélget, vigyorgott, majd délután  haza ment. Később felhívott az exem, hogy az anyjával erre felé járnak és hozza a csekkjeimet, odaadná. Lementem a kutyával, hiszen az ex anyósom még sosem látta Szofikámat, figyelmeztettem, hogy csak óvatosan, mert egy pillanat alatt felborítja a jószág, ha hagyja őt ugrálni. Egy kicsit megfuttattam, hogy lihegjen és, hogy otthon nyugiban legyen, aztán megígértem nekik, hogy egyszer elviszem a kutyát hozzájuk a kertbe, had ismerkedjen meg sz ő kutyájukkal. 
A hétvége Dexter sorozat nézéssel telt, aktív pihenéssel, főzéssel és sok vigyorgással. Szerintem jó volt.

Béke van...   :D

Hajnal...

   Tegnap felmondtam.
Már csütörtök este megtettem volna, de drága munkaadóm nem vette fel a telefont. Így maradt a péntek reggel. Mit mondjak... nem vette jó néven. Azt mondta, cserbenhagyom... hisz jövőhéten átadás van! Ja... szerintetek! Az a kapkodás, amit csináltok, az nem nekem való. Én így nem dolgozom senkinek. Mindenért én leszek a felelős. Köszönöm, nem!
Senki sem hallgatott rám - hisz napibérben dolgoztunk... -, akkor meg oldjátok meg gyerekek. Mások, balul sikerült próbálkozásait, nekem kellett kijavítanom, sőt... szebbé, jobbá tenni úgy, hogy késznek mondhassuk rögtön! Nem! Viszlát.
Tegnap este, mint egy rongy dőltem be az ágyba. Gondoltam, majd jól kialszom magam... aha... hát persze. Négy tizenöt.... a szemem kipattant, bakker!!!! Vécére kell mennem, mert a testem hozzászokott a hajnali keléshez és nem érdekli, hogy én még alszom! Aztán kábán a fürdőbe mentem, és ötig áztattam magam a forró vízben. A nap első legjobb dolga! Hahh...
Persze ahelyett, hogy vissza aludtam volna, felébredtem visszafordíthatatlanul. No nem baj... úgyis menni kell a piacra. 
Dolog van...

Napi meló...

Esteledik...
Habár, még csak öt óra múlt, de már érzem, hogy nem lesz világosabb, és idővel egyre sötétebb lesz. Megint elment egy nap... hajnalban keltem, és azt érzem, hogy mennyi mindent tudtam volna még tenni, ha... ha... minden úgy lett volna, ahogy elterveztem. Mert akkor már kettőtől ülhettem volna a gép előtt és játszhattam volna. 
De most a kutyámat és a macskámat lökdösöm le a lábamról, mert csak szeretni akarnak, de nekem most nincs elég erőm hozzájuk. Elfáradtam... hogy várakoznom kell, hogy figyelem a telefonom minden rezdülését, és nem tetszésemet fejezem ki, ha nem az adott ember hív, mint akit ÉN akartam. 
Persze most mondhatom, hogy mindent elintéztem... és kellett ez az egy nap szabad, amit meló nélkül és fizetés nélkül töltöttem, de persze most még nem látom, hogy behozza az árát a szabadságom! Ez majd kiderül... 
Tobzódnak a munkák... tudtuk ezt már februárban is, de jött egy választás, amikor a cégek, állami tűz közeli társaságok nem mertek lépni, most meg minden sürgős! 
Válassz! Aztán meg, szakadj szét!  Mindig ez van... mindig. 
Ahol és akiknél most vagyok, néha percekig nézik amint dolgozom és mondják, hogy nem ma kezdtem, és hogy jó lesz ez. Ja... és Te miért nem tudod megcsinálni? Nem megy...? Akkor, ne b...sztass!!! Egyedül, nem fogom hozni azt a normát, amit Ti nem csináltok meg!
És én hiába mondom, hogy logisztikailag mi a következő feladat, és kinek, mit kellene csinálni, úgyis csak az a válasz, hogy; - Mit izgulsz...? Napi bérbe vagy, nem? 
De...!!!
Csak közben, lelkiismeret furdalásom van, hogy nem úgy halad a meló, ahogy kéne!
Én... a hülye.  :P

Blues... meg ami mögötte van.

   Ma nem mentem dolgozni...
Nem panaszkodok, de az öt-hat órás utazással van tele a tököm! Illetve, azzal a kisteherrel, amivel utazunk. Hétszemélyes, platós autó, baromi kényelmetlen ülésekkel, ahol négyen ülünk hátul és szorongunk, mint a heringek. Kész gerincferdülés...
Hajnali kelés... a szombati vörös áfonyás túrótortám után, a maradék tölteléket ma felhelyeztem egy piskótalapra, csokit reszeltem rá, majd felszeleteltem, hogy tudjak B.anyának csomagolni, had egyen egy kis finomat is a melóhelyén. Levittem a kutyát, fejet csóváltam a szétszedett szemét láttán, ami maradt a lomtalanítás után, beszéltem egy szomszéd kutyással, meg a házfütty nénivel, akivel nem jutottam megegyezésre motor tárolással kapcsolatban, megittam két kávét és még mindig csak hat óra előtt voltam. 
Postára kell mennem, munkamegbeszélésem van, Főni bá-val kell még tárgyalnom, és még főznöm is kéne ma!
Nem vagyok rabszolga...
Mint, ahogy Big Daddy barátom (ez így egy kicsit erős...) énekli. 

Már nem foglalkozok zenekarokkal, nem szervezek koncerteket, nem vagyok tevékeny a zenei piacon. Nincs rá fizető kínálat!!! De meghallgatni, kötelező őket! 
Big Daddy-t úgy ismertem meg, hogy csak énekel. Esetleg üti a ritmust egy fadobozon, amin ült. De gitározni még nem láttam... ez új nekem. Jó lenne megtanulni legalább ennyire gitározni, mint ahogy ő teszi. Nem egy őstehetség, de Jammelésre ez is elég! Mondjuk tudok úgy dobolni, ahogy ez a srác! De a dobos, az nem zenész... az csak dobos. :P
Szóval... ma is van dolog, elég... mennem kell és intézkednem, hogy jobb legyen az anyagi helyzetem, és megérje néha itthon maradnom, hisz nem vagyok rabszolga! 

Zenekritika...

Na Errol beszéltem MÁR tavaly is ...
Hogyha EGY őstehetséget "felkarol" a szakma, akkor elkezdik a Populációs irányba tolni, propagálni, Mert szerintük ERRE van igény!  
Most komolyan ... ERRE van igény?? ERRE a (zeneileg) szarra Kell kiadni a pénzt?  

EZT fogom Majd Húsz ÉV Mulva is dúdolni?? Hááát NEM. Inkább a régebbi nótáit dúdolom, Amit a régi zenészeivel adott Elő Párizs utcáin, aprópénzért!

Ezerszer inkább EZ köd eszembe jutni, menta AZ előző dal!
Sajna a régi zenészeit lekoptatták Rola, kizárták OKÉT. Az Ez van ... A pénz Nagy Uruk! Ugy látszik Zaz az elkurvult ... (Bakker. ..)  

Emberek a villamoson...

Tegnap volt időm nézegetni, hallgatni az embereket körülöttem.   
Szebbnél szebb lábakat láttam, a legforróbb gatyákban, némelyikük olyan kívánatos volt, hogy elgondolkodtam rajta, hogy megszólítom és beszélgetésbe elegyedem vele... de aztán nem mozdultam meg. Nem kell a balhé!

Viszont eszembe jutott egy nóta azokról a pasikról, és szánalmas nőikről akik nem győzik a saját rongy életüket élni, azoknak szól e kis intermezzo...  persze, lehet velem vitatkozni. 
Olyan szánalmas a gondolkodásuk egyeseknek, hogy leginkább menekülnék! Hallgatom a negyven perces villamos utazásom közben az embereket... háááát.. néha fogom a fejem! Te jó ég!!!
Hogy mik vannak...?.       

Ifjúság...

Itt még együtt volt a társaság krémje.
Azóta a gyerekek is felnőttek már, lassan nekik is gyerekeik lesznek. Mind nagykorú...
Ez a kép talán az utolsó, ahol még megvoltunk. Aztán a két szélső kitántorgott Amerikába és azóta sem láttuk őket. Néha néha beszélünk, illetve chat-elünk... de csak ennyi. Még jó, hogy van Facebook. :P
Bakker... mennyire hiányoznak! 
(Ez egy augusztus huszadikai tűzijáték, huszon évekkel ezelőttről...) 

Blues...

Az egyik kedvenc... kár, hogy elment közülünk.

Látogató...

Na.... költözni kell!