Kellemesen hat a fülemen szóló nótákkal.
(mutatom...)
Fáradt vagyok és regenerálódok. Lazítok.
A jobb lábam érszűkületes - a doki szerint nem... - a rajtalévő felületi seb alig gyógyul, kötözöm A bal térdem tropa a burkolástól. A jobb karom több, mint egy hete bevan durranva, rotációs mozgásra képtelen. A két napos influenza szövődménye még a hörgőimen van, de a köhögés már nem érdekel, nem zavar.
Szóval... jól vagyok.
Vasárnap lévén aludhattam, míg akarok.
Ötkor kelltem.
Mint mindig.
A kutyákat kiengedtem a dolgukra, én is elvégeztem amit kell, aztán már nem is feküdtem le. Minek? Már csak kínlódnék az ágyban... nem aludnék.
Bekapcsoltam az új kávéfőzőnket, ami szerencsére nagyon halk. Ittam egy forró tejeskávét, leültem az asztalhoz és bekapcsoltam a világot!
Megírtam a szülinapi jó kívánságomat az ünnepeltnek, lejátszottam a szokásos, kikapcsolós játékaimat, aztán elgondolkodtam.
A szeretteimen, a családtagjaimon, a kollegáimon, a munkámon, meg a halottaimon.
B.anya (becses anya, azaz az asszony...) alszik, a kutyák újra vissza aludtak, horkolnak. A tudat, hogy a hűtő tele és van mit enni, valamint, hogy nem kell ma főzni - tegnap megtettem... - megnyugtat. Hogy az asszony beteg és kínlódik, no meg fáj a foga, amit kezelnek még egy jó ideig, az nem.
Hogy ilyenkor nyűgös... az sem megnyugtató. Nagyon nem.
Napok óta rezeg bennem Márti.
Kilenc éve nincs köztünk. Tegnapelőtt volt a szülinapja.
Mintha akarna valamit mondni... de nem tudok rá összpontosítani. Nem megy.
(mutatom a dalát... az övé.)
De van más, amivel foglalkoznom kell.
Van egy baráti pár, akik segítséget kértek, mert a házasságuk kritikus állapotban van, de egyszerűen nem tudok egy rohadt randit kicsikarni magamból, mert valami, mindíg közbejön.
Aztán az autóim is használhatatlanok, javításra szorulnak.
A konyhám "félig kész", be kellene fejeznem.
Az udvar is egy katasztrófa jeleit viseli, rendbe kéne tennem.
De vagy nincs időm, vagy csak lustaságból, vagy csak azért, mert egy hulla vagyok, nem teszek semmit. Csak pihenek… vagy próbálok.
Aztán hétfőtől újra munka.
Habár az utóbbi időben még hétvégekn is nyomtuk, muszájból.
El is fáradtam... öreg vagyok már.
De a fejemben ott van minden fontos dolog, amit meg kellene tennem, minden feladat, minden el nem végzett dolog. És egyjó nagy lelkiismeret furdalás.
Mert ma sem tettem meg valamit. De könyörgöm... csak egy kis időt kérek és egy kis megértést, hogy miért nem!
Na gyerekek baj van... elfogyott a bor is és a pálinka is!!!
Ráadásul a cigim sem fog kitartani!!!
Mennem kell!!!
Ez így nem maradthat!
Egyébként minden rendben és minden okés!
Szeretlek titeket.
Béke nektek.
Egyébként minden rendben és minden okés!
Szeretlek titeket.
Béke nektek.
(majd jövök... hallgassatok zenét!)
