Régóta úgy hiszem és úgyis létezem, hogy minden nap karácsony. Foglalkozni a szeretteimmel, elhalmozni amivel csak tudom, törődni azzal akit szeretek, odafigyelni rájuk, egyszóval kényeztetni.
Persze viseljen el engem is, hisz nem felelhetek meg mindenkinek mindenben.
De most tombolnivaló kedvem van.
Elgem van a karácsonyi "elvárásokból", elegem va az idézőjeles "Szeretet ünnepétől", mert már oly régen nem erről szól az egész.
Egy mondvacsinált ünnep, gazdasági csőd és a szeretet hiányának totális megnyilvánulása ez a nap!
Elgem van a karácsonyi "elvárásokból", elegem va az idézőjeles "Szeretet ünnepétől", mert már oly régen nem erről szól az egész.
Egy mondvacsinált ünnep, gazdasági csőd és a szeretet hiányának totális megnyilvánulása ez a nap!
Öreg vagyok. Nincs a háztartásban kicsi gyerek, akinek még ellehetne adni ezt a gyönyörű ünnepet, nincsenek szüleim, testvéreim. A barátaim sem laknak velem, így nem is kéne mást tennem, csak kibírnom ezt a pár napot.
De nem megy...
Lassan kiborulok. Még berúgni sincs nagyon kedvem. Azt hiszem ez mindent elmond.
Lassan kiborulok. Még berúgni sincs nagyon kedvem. Azt hiszem ez mindent elmond.
Nem... nem fogok bántani senkit sem, mert már az, hogy leültem írni, már az megnyugtatott egy kicsit. Nincs értelme.
A lelkem stagnál . már rég repült magától... - én nem fejlődöm sehova, csak egyszerűen túlélek.
Szóval csak élek... még élek.
Áldás kéne és Béke.
De most szarok mindenre.
A lelkem stagnál . már rég repült magától... - én nem fejlődöm sehova, csak egyszerűen túlélek.
Szóval csak élek... még élek.
Áldás kéne és Béke.
De most szarok mindenre.
