Ünnepek.

   A "fő"terünkön felállítottak egy hat méteres fenyőfát, feldíszítették, széppé tették, majd tegnapelőtt az esti viharban elborult.
A tűzoltóság tegnap leszerelt majdnem mindent róla, szépen elfektették, leszedték a talpvasat, majd sorsára hagyták. Engem meg elfogott a keserűség, körbesétáltam vagy ötször és háborogtam egy sort, hogy a szenteste majd a gyerekek mit fognak csodálni?! De komolyan... annyira sajnáltam azt a szegény fát. 
Ma reggelre eltűnt. Mintha nem is lett volna ott semmi. (legyint...)
Megvettem még ami kellett az ünnepi kajához, vettem még egy rakás dohányt, hogy még véletlenül se fogyjon el nekem, aztán felkészültünk nagy-I. fogadására.
   Beszélgettünk, ettünk, ittunk - egy kicsit szentimentálisra ittuk magunkat a gyerekkel... -, majd leültünk a tévé elé és megnéztünk egy filmet. Mikor kiraktuk otthon a mamát, csak annyit mondott; - Ez egy nagyszerű nap volt gyerekek, köszönöm!  :)  Szerintem is....
   Beszéltem a srácaimmal telefonon. A fiaimmal majd holnapután találkozom, mikor a húgukat hozom fel Pestre. A nagyobbik lányom közölte, hogy nem lesz otthon, mikor jövök a húgáért. Persze az ajándékát ott hagyom... köszöni szépen. Hogy ezt tudtam előre, az természetes. Hogy ez mennyire fáj, azt nem tudom elmondani! Pedig előre közöltem Csenge lányommal, hogy ez lesz... és tessék. De majd az idő.... ja.... az majd mindent megold... ja. De addig is szar. Ha tudná, hogy mennyire szeretem...
   Tegnap csináltam egy Nutellás likőrt. Megittunk vagy három decit belőle. Meg egy üveg tokaji hárslevelűt. Épp elég volt, hogy elpilledjünk. Azóta csak filmeket nézünk és röhögünk rajtuk. Egyik animációt a másik után... mint a gyerekek. :)
Hogy mit gondolok az ünnepről?
Vettünk magunknak három új okos telefont. Csenge lányom megkapja a gyerek "régi" telóját, egyébként nem vettünk semmit sem az ünnepekre magunknak. Réka lányom kap egy bélelt edző cipőt. Ilyen Convers szerűséget... csak BK modell. A fiaim kapnak valami apróságot majd, de semmi horribilis dolgot. Egyszerűen csak azt várjuk, hogy költözhessünk és végre egy kicsiként máshogy éljünk! Kevesebb gonddal... több egymásra figyeléssel. Meglássátok, jó lesz!!! 
Addig is mindenkinek Békés, és Boldog Kara-Csun ünnepeket kívánok Szeretettel! 
Béke.