Holnap kora reggel indulunk a lányomért.
Hmm...
Azért ilyen korán, mert az ex feleségem ebédre hivatalos. Nem érdekes, hogy lenne mit megbeszélni. Nem érdekes, hogy egy gyerek élete fog gyökeresen megváltozni és illene valamit mondani is, vagy legalább valami elfogadható magyarázatot adni a miértekre. Nem... nem... csak gyorsan végezzünk az egésszel, mintha nem is lenne ez fontos dolog! Lemegyünk, bepakolunk, talán ihatunk egy kávét, aztán mehetünk a p....ba!
Valahogy számomra ez már természetes! Már meg sem lepődök. Tudom (!!!), hogy mi/mik a következő lépés/ek.
Csak azon csodálkozok olykor, hogy mi az istent szerettem abban a nőben? Merthogy szerettem, az nem kétséges. De, hogy ennyire mellé nyúltam volna az emberismeretemmel, ezt nem értem. (fejet vakar...)
Na mindegy...
A lényeg, hogy Csenge lányom eljön onnan és egy olyan családban fog felnőni, ahol odafigyelnek rá és egyenlő félként tekintenek majd rá.
Biztos fogok róla írni, hogy majd visszaolvasva, észrevehessük a változásokat, és talán majd ő is olvasva a maga dolgait, meglássa a különbségeket!
No nem baj.
Megoldjuk ezt is. Várom már a találkozást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése