Eltelt három nap.
Mióta itt van, elvoltunk shoppingolni, ügyeket intézni, közértben vásárolni, és én csak figyeltem a dolgait, viselkedéseit.
Csak annyit kértem, hogy néha ne "fentről" kezdjen el megszólalni, hanem normális hangnemben beszéljen velem, még ha vitatkozni is akar, akkor is. Beszélgetünk. És ez most nem csak engem takar, hanem a páromat is és a gyereket is. Jó látni, hogy hajlandó kommunikálni. Kértem, hogy mindig mondja el a gondolatait, még ha nem is tudja, hogy ez most helyes, vagy sem.
Most úgy látom... működni fog a dolog. Mert Ő is akarja. És ez jó...
Látom, hogy izgul egy kissé a suli miatt, de ez normális, én is izgulnék egy darabig az ismeretlenek miatt. Itthon teszi a dolgát, mosogat, pudingot főz, időben felkel, segít amiben kell.
Most is csak figyelem, ahogy Trónok harcát nézik egymás hegyén hátán a takaró alatt, és közben nyomkodja a telefonján az üzeneteit a régi haveroknak. Mondjuk, ez egy kicsit zavar. Sokat van a kezében az a kurva telefon. De idővel, majd megérti, hogy nem kell az a szar... csak telefonálásra.
(Sóhaj...) Nyugi van, csend. Pocakok tele, mindenki elégedett.
Én is.
És ez jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése