Bakker...

   Szabadságoltak már egy hete...
Nincs munka. Majd a jövőhét elejétől. Azóta itthon ülök a gép előtt és olvasok, tájékozódok a világ híreiből, összeesküvés elméletekre bólogatok és baromi biztosra veszem, hogy mind igazak, előadásokat nézek a számomra fontos dolgokról, régészeti tárgyakról és ásatásokról, követem a zenészeket és alkotásaikat. 
Nézem a VB meccseit és az esélytelenebbeknek szurkolok, és fogalmam sincs, ki lesz a világbajnok! Nem fogadtam egyetlen meccsre sem, habár irigylem - de azt is vigyorogva... - a haverjaimat, ha nyernek valamennyi aprópénzt. Néha megiszom egy-két dobozos sört a meccsek alatt, de semmit sem viszek túlzásba. Rendes férfiként hajnali kettőkor már alszom is! 

   Megint állíthatok magamról valamit...
Lenyugodtam. 
Ezt a ténymegállapítást már évekkel ezelőtt elmondhattam magamról, de most újra aktuális. 
Óóóóó... most visszhangzik egyes barátaim hangja, hogy ; - Öregszel baszod!!! 
Na jó... valahol igazuk van... de akkor is! Nyugszom!!!
Illetve... világosabbá válnak a velünk adódó dolgok és problémák, előre látom ezek végét és nem esik nehezemre megoldani, ha baj van! Persze hiányoznak emberek az életemből, olykor szeretethiányom van, de alapjában véve egyszerűnek tűnik minden! Látok...!!!
Olyan egyszerűen hangzik ez, nem? 

   Várom a lányaimat, akik tizennegyedikén érkeznek meg és maradnak nálam két hetet.
Tudom a problémájukat, hibájukat és előnyeiket. Mindezeket együttvéve azt is látom, hogyan kell megoldani azokat az "eget verő" nagy hibákat is, amit elkövettek! Csak ez telefonon keresztül igen nehéz... :p
Öt éve még azon aggódtam - igen csúnyán mondom... bocs... -, hogy meg kell vennem őket az anyjuktól (sic) , hogy velem lehessenek életvitelszerűen! Akkoriban nem is vágytam másra - na jó.... meg egy "normális" nőt is akartam magamnak! -, csak a csajokra! 
Most meg??? 
Öt év múlva velem lesznek maguktól is!!!  
Kijárják a gimit, és a főiskolát már Pesten fogják kijárni, mellettem-velem. 
Ezért aztán, már most olyan dolgok foglalkoztatnak, ami még elég távolinak tűnik, de egyszer csak, hipp-hopp itt van!!! 

   A gyerek itthon szárnyakat kapott.
Éli tovább a mindennapjait, beszélget(!!!) velünk, dolgozik és egyre kevesebb dolog zavar vele szemben már! (Habár a szobáját már kitakaríthatná már!!!) Elindult egy járható úton... 
Az asztalnál ülve beszélgettünk a havi rezsikről, a lehetőségeiről, a pénzről és a muszájokról! Megértett mindent... én legalább is úgy láttam. Nincs miért most panaszkodnom...
Alapjába véve ez egy panaszmentes bejegyzés most... minden megy a maga útján... rend van. Kisebb koccanások vannak, de ez a pre menstruációs időszaknak köszönhető, és nem szabad komolyan venni, holnapra elmúlik.   :)
Béke van...   :)