A lányok...

   Péntek reggel óta itt vannak.  :)
Az elmúlt öt évben - akkor voltak nálam huzamosabban... - rengeteg dolog változott.
Egyrészt felnőttek, testileg megértek minden apa rémálmához és erősen gyúrnak a szájukra! 
Szerencsére, nem egy visszapofázós fajta egyik sem. Még... de tudom, hogy ez csak a személyemnek szól. Bárki mással megteszik. 
Hogy mégis írok erről, az azért van, mert a két lány szöges ellentéte a másiknak!
Most már kiderült - mert történtek ilyen megnyilvánulások... -, hogy miért viselkednek így, miért marják egymást otthon állandóan és, hogy velem, nálunk miért viselkednek úgy, ahogy!
Na... úgy látom, életem legnehezebb feladata előtt állok!!!
Az idősebbik lányomnak mondtam valamelyik este, mikor magában duzzogva firkálgatott egy szavakkal telerajzolt papírt, és én elolvastam azokat a bizonyos szavakat, amitől ledöbbentem, és rögtön leültem mellé, hogy ez az állapota, már bizony pszichiátriai eset!!! 
Ezt egy "orvos", azonnal gyógyszerrel fogja kezelni! És lassan, sok energiát igénylő, óvatos beszélgetések után azért előkerült az igazság!
   Az agyam úgy pörög, és keresi a megoldásokat a következő beszélgetésekre, hogy én néha rettegek, mit fognak még nekem, rólam mondani!
Napok óta döbbenet van a lelkemben - azért nem az arcomon, mert nekik nem kell látni az én fájdalmaimat... félreértenék -, hogy olyan emberek, akik a saját lelkiismereti félelmeik miatt, mondanak rám olyanokat, amik nem igazak és nem látják, vagy lehet, hogy nem is akarják látni mit okoznak a gyerekek lelkében, egyszerűen nem értem...!!!!!
Ostoba, hazug férgek... nincs jobb szó rájuk. 
Érzem, hogy a bensőmben a nagy üres semmi falja a még megmaradt emberi érzelmeimet ezek iránt az emberek felé, és nem marad más, mint a csend és mély megvetés... már sírni sem tudok értük. 
Azt hiszem, hogy ha nem lenne mellettem egy asszony, aki megadja a lányaimnak a visszaigazolásokat, akkor visszafordíthatatlanul összeomlott volna az ő itt létük, "nyaralásuk"!!!
Most Ő adja meg a lányoknak a hiányzó választ, és ad nekem is új erőt, hitet.
Abszolút hiteles a lányaimnak, mert ott van példának a lánya - azóta a barátnőjük, szobatársuk, titoktartójuk... -, és konkrét példákat, helyzeteket tud igazolásként visszaadni a lányoknak. No meg... évtizedek óta ismer, így tudja milyen voltam, és most milyen vagyok. Asszem, szerencsés vagyok... :)
Nos...
Imádom látni, ahogy kacagnak a lányok itthon, velük vigyorgok, ha haza felé őrült dolgokat tesznek és fényképeket készítek róla. Nézem őket és látom a pár évvel későbbi énüket, ahogy hozzák majd a fiút - remélem a "férfit"... -, és véleményeznem kell majd. 
(Sóhaj...) Szóval van dolgom, nem kevés és nagyon kell vigyáznom, nehogy félreérthető legyek, de néha már ez sem zavar, csak őszinte akarok maradni és őszinteséget várok tőlük!
   Ha Szeretet van, Béke is lesz... remélem.  :)