Még szombaton történt...
Az ex kocsijában ülök és hazafelé szállít. A kocsiból ez a nóta szól. Mostanában sokszor jön elő az öregem... csak nem tudom, hogy mondani akar valamit, vagy csak rohadtul hiányzik.
Feltekerem a hangerőt... mondja csak ki, mit érzek. A célállomásig ezt az egy számot hallgatom, újra és újra. A szívem meg majd szét szakad.
Óbudán a Fő téren van dolgunk. Ex elment koncertre a barátnőjével a Kobuciba, mi már elrendeztük a magunk dolgát. Én bemegyek a gyerekhez megnézni, mi van vele? Dolgozik... barátjai egy asztalnál, várják a foci vb-t. Meghív egy pohár sörre - én kértem... -, beszélgetek velük egy kicsit, aztán átmegyek egy másik becsületsüllyesztőbe, ahol Matyi barátom üldögél Dzsegger zenésztárssal. Itt is beszélgetek, mert nincs kedvem hazamenni, nem akarom, hogy lássa rajtam a nőm, hogy mennyire "megzuhantam"!
Matyi rendes srác... foglalkozik velem. Szóval tart... beszél velem, itat. Ez a kocsma is bezár, elzavarnak. Kobuciba már vége a koncertnek, így átmegyünk inni még egyet. Egy utolsót... leültünk egy foglalt asztalhoz, ahol egy fiatal pár volt. Egy perc múlva megkérdeztem; - Ti egy pár vagytok?
Néznek egymásra, rám, össze vissza... - Basszus te csaj, az a srác nagyon kíván téged!
Nem veszed észre? Legalább, fogd meg a kezét! Ez az... na jó szevasztok... hajrá fiatalok!
A héven hazafelé már az utasokat figyeltem... vártam, hogy valaki belém kössön!
De nem... haza érek.
A dal beleégett az agyamba aznap éjjel...
Nekem nem kellett megszólalnom... értettük egymást félszavakból is... eszméletlen apa-fia kapcsolatunk volt! Na ezt hiányolom manapság a gyerekekből! (Sóhaj...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése