Emberek...

   Bolondok... mind.
Ma különösen idióta mindenki! 
Reggel elindultam melózni, de otthon hagytam a telefonomat, így visszamentem a lakásba, ahol a kutyám elvégezte a dolgát és vigyorogva nézett rám. Én morogva összetakarítottam utána, felmostam a kövezetet és újra elindultam a munkahelyemre. 
Az úton figyeltem az embereket körülöttem... megannyi "arc", megannyi szánalmas , alul értékelt figura és megannyi különlegesség. Ki ilyen, ki olyan.
Van egy pár jól sikerült és van egy pár totál blőd "arc".
Aztán a melóhelyemen vettem észre, hogy melós nadrágot elfelejtettem elhozni! Én hülye...
Gondolkoztam egy ideig, hogy most menjek haza érte, vagy dolgozzak alsógatyában, vagy szóljak a gyereknek, hogy hozza el nekem.. de a gyerek közölte, hogy legalább egy óra, mire elkészül és elindul, gatyában dolgozni elég vicces lenne, hisz kint állnék az ablakban és közröhej tárgya lennék, így maradt a haza megyek és majd holnap kezdem el állapot!!! 
Persze hazafelé, megint csak az embereket figyeltem.
   Egy csinos kis csaj, hatalmasak lépkedett a magassarkú cipőjében, ami baromira hülyén festett, mert fogalma sem volt, hogy kell nyolc centis topánkában sétálni. Adottságaimnál fogva, szóltam neki, hogy egy picit kisebbeket lépkedjen, mert még a rózsaszín haja sem segít azon, hogy idiótának nézzék! A negyedik lépésnél már nem hatvan-hetven centiseket lépett, csak negyveneket... rögtön jobban festett! Mosolyogva intettem neki, hogy; Na ez az! 
A villamoson ülve láttam egy kisebbségi fiatalembert, aki egy idős asszonnyal beszélgetett, de egy idő után felpattant a helyéről, kinyitotta az előttem lévő ablakot és hangosan elkezdett valakinek kiabálni, hogy; Anyaaaaa... itt vagyok!!! Megyek apához és nem, nem szállok le most a villamosról, de jóóóóóó... veszek majd wc papírt!!!! Aztán visszaült a helyéra. Én meg hatalmas szemekkel néztem, hogy ez most helyi hülye, vagy nem!!! De az. Helyi hülye! Egy idióta!
Árpád hídnál a közteresek és a kallerek valakivel birkóztak és úgy láttam nyerőben voltak. Egy verekedésért nem szállok le a villamosról... főleg, hogy nem is ismerem a faszit. 
Elém ült egy idióta, akinek taknyos volt az orra és egyfolytában szipogott. 
Levettem a napszemüvegem és nézni kezdtem az arcot, hogy mikor fogja kifújni az orrát, vagy egyáltalán fog e valamit tenni az ellen, hogy megfertőzzön valakit!
Az ipse nem állta a tekintetemet, felállt és átült egy másik helyre mögém... majd egy hatalmas prüszkölés és utána egy hangos anyázás egy nőtől, akit sikerült telibe kapnia a bunkójának! 
Én itt már fogtam a fejem, és könyörögtem az Istennek, hogy érjek haza mielőbb, mert ezt én már nem bírom!!! Megütök valakit!!!
   De hazaértem. Egyben. Baj nélkül.
Ma már nem mozdulok ki a lakásból...
Most már Béke van.