Hogy mi történt...?
Csak címszavakban; Halál, születés, munka, alig pénz, kemény munka, rabszolga érzés, APEH (qrva anyátok !!!), veszekedés, kibékülés, gyerek nevelés (sóhaj...), barátok.
És még sorolhatnám... de inkább, most az érzelmekről írnék.
Mindig elgondolkodik az ember a maga életéről, ha meghal egy ismerőse (barátja...) aki korunkbeli. Hogy eddigi életemnek volt e értelme? Elértem valamit, vagy csak tengődök, vagy egy partra vetett hal vagyok???
E gondolkodásban - ha normálisnak mondhatjuk magunkat... - nagyban befolyásol, hogy pozitív, vagy negatív beállítottságú vagyok?! Hogy épp, milyen emocionális hangulatban vagyok. Persze... megint csak befolyásolnak a történések. Hmm...
Aztán látod a közösségi portálon, hogy egy másik ismerősödnek gyereke született (második...), és azon gondolkodsz, hogy meddig fognak együtt élni??? Már az első gyereknél is felmerült ez a kérdés... már akkor csodálkoztál, hogy ezek normálisak??? Persze csakis a tapasztalat beszél belőled! Nem kívánok nekik rosszat, csak figyelemmel kísérem a lányt... mikor bassza el?!
Közben látod magad körül, hogy mindenki önző és ha kell összevesznek veled minden apróságon. Ugyanakkor foggal körömmel harcol a pozitív visszajelzésekért! Lefelé tapos, felfelé nyal... Kevés a gerinces körülötted!
Nagyon fontos, hogy mennyi értékes ember, barát van melletted!
Ők a "tartó pillérek", a támaszok!!!
Fáradt vagyok... így is, úgy is.
Testemet kínzom, napi tíz órán át! Érzem is esténként, reggelente...
Lelkemet a látottak kínozzák. És ez ezerszer fájdalmasabb, mint a kemény munka!
Hogy a fiatalabbaknak elmagyarázd, mi helyes és mi nem. Megértetni magad, nyugodtnak tűnni, magabiztosnak, hogy a másik ne basztatásnak vegye a mondanivalódat. Nehéz dolog... nagyon nehéz.
Természetesen vannak pillanatok, amiért élni érdemes.
Történnek olyan dolgok - még ha csak apró gesztusok is... - , amiket nem felejtesz el! Amitől a hited megmarad annak ami. És bizony... ezekért az élményekért harcolunk, nap mint nap!
Ezek miatt a pillanatokért nem leszel rabló, gyilkos, vagy épp gazdasági bűnöző. Csak teszed a dolgodat...
Lehet, nem leszel gazdag. Nem leszel "sikeres"... de nyugodtan teszed le a fejed a párnádra és esetleg mosolyogva alszol!
Mindezek után sem vagyok közömbös embertársaim iránt. Ahol tudok segítek. S lehet, nem kapok segítséget senkitől sem a magam bajaival szemben, de nem is kérek, mert megoldom, ha kell. Nem vagyok csökönyös... csak fáradt. Fel kellene töltődnöm, elfelejteni a gondokat.
Boldognak lenni...
Mi a boldogság?
Illúziók tömkelege? Képzelt álmok? Elérhetetlen tárgyak? Mi...???
Ha válaszolnom kéne, azt mondanám; lelki béke. Talán...
Mondtam már, hogy fáradt vagyok?
Meditálnom kéne. Pihenni. De nem most... most még sok a dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése