Az előbb beszélgettem B.anyával.
Volt egy kérdése felém... - Úgy érzed megöregedtél?
Most erre mit mondjak?
Nem?
Bírom a melót. Napi tíz órát is végig dolgozom, megállás nélkül. Nem ülök le, nem panaszkodok, csak teszem a dolgom. Terhelhető vagyok. Viszem a nehéz zsákokat, téglát, sittet, vagy akármit, amitől más már rég beszarna. Aztán, otthon is befejezem, mit más nem. Persze, csak ha kell. Ha zavarja a szemem.
A nők még megnéznek. Persze... "vadász" lévén, észre veszem azonnal. Néha játszom velük. Nyílt, kihívó pillantásukat állom... sőt, megszerzem őket, "levadászom" a bátrabbakat, akik túlzottan is erősnek hiszik magukat! Hol egy mosoly a jutalmam, hol pedig egy behúzott farkú, menekülő vad.
Igen?
A "vadakat" már elengedem... nem "lövöm" le őket. Minek...? Csak baj van otthon belőle. Különben is... a győzelmi érzés megvolt! Az érzelmek fontosabbak lettek számomra, mit a tapasztalás. Abból volt elég. Talán, még sok is. Fontosabb, hogy a szeretteimet lássam boldognak, mint magamat. Persze, ez generálja az én boldogságomat is!
Nyugodtabb lettem. Sokkal nyugodtabb! Nem ugrom az első bántó szóra, inkább megmosolygom a szánalmasát.
A harcot, harc nélkül nyerem meg.
Köszönhető a tapasztalásoknak, látom az út végét.
Keveset hibázok. Gondolkodok. Ezáltal tépelődök is.
És még sorolhatnám...
Szóval, akkor most öregszem??? (sóhaj...)
:-)) Nem, csak bölcsebb lettél...már tudod mi a fontos, mit kell elengedni és mit kell megtartani:-)
VálaszTörlésÉn nem bánom, hogy lecsöndesedtem, lehet egyébként is szemlélődős voltam..most vagyok a helyemen:-)
Lehet Sky... lehet.
VálaszTörlésDe ez a világ, ami körbevesz, nagyon zavar! :P