Napi meló...

Esteledik...
Habár, még csak öt óra múlt, de már érzem, hogy nem lesz világosabb, és idővel egyre sötétebb lesz. Megint elment egy nap... hajnalban keltem, és azt érzem, hogy mennyi mindent tudtam volna még tenni, ha... ha... minden úgy lett volna, ahogy elterveztem. Mert akkor már kettőtől ülhettem volna a gép előtt és játszhattam volna. 
De most a kutyámat és a macskámat lökdösöm le a lábamról, mert csak szeretni akarnak, de nekem most nincs elég erőm hozzájuk. Elfáradtam... hogy várakoznom kell, hogy figyelem a telefonom minden rezdülését, és nem tetszésemet fejezem ki, ha nem az adott ember hív, mint akit ÉN akartam. 
Persze most mondhatom, hogy mindent elintéztem... és kellett ez az egy nap szabad, amit meló nélkül és fizetés nélkül töltöttem, de persze most még nem látom, hogy behozza az árát a szabadságom! Ez majd kiderül... 
Tobzódnak a munkák... tudtuk ezt már februárban is, de jött egy választás, amikor a cégek, állami tűz közeli társaságok nem mertek lépni, most meg minden sürgős! 
Válassz! Aztán meg, szakadj szét!  Mindig ez van... mindig. 
Ahol és akiknél most vagyok, néha percekig nézik amint dolgozom és mondják, hogy nem ma kezdtem, és hogy jó lesz ez. Ja... és Te miért nem tudod megcsinálni? Nem megy...? Akkor, ne b...sztass!!! Egyedül, nem fogom hozni azt a normát, amit Ti nem csináltok meg!
És én hiába mondom, hogy logisztikailag mi a következő feladat, és kinek, mit kellene csinálni, úgyis csak az a válasz, hogy; - Mit izgulsz...? Napi bérbe vagy, nem? 
De...!!!
Csak közben, lelkiismeret furdalásom van, hogy nem úgy halad a meló, ahogy kéne!
Én... a hülye.  :P