Tegnap felmondtam.
Már csütörtök este megtettem volna, de drága munkaadóm nem vette fel a telefont. Így maradt a péntek reggel. Mit mondjak... nem vette jó néven. Azt mondta, cserbenhagyom... hisz jövőhéten átadás van! Ja... szerintetek! Az a kapkodás, amit csináltok, az nem nekem való. Én így nem dolgozom senkinek. Mindenért én leszek a felelős. Köszönöm, nem!
Senki sem hallgatott rám - hisz napibérben dolgoztunk... -, akkor meg oldjátok meg gyerekek. Mások, balul sikerült próbálkozásait, nekem kellett kijavítanom, sőt... szebbé, jobbá tenni úgy, hogy késznek mondhassuk rögtön! Nem! Viszlát.
Tegnap este, mint egy rongy dőltem be az ágyba. Gondoltam, majd jól kialszom magam... aha... hát persze. Négy tizenöt.... a szemem kipattant, bakker!!!! Vécére kell mennem, mert a testem hozzászokott a hajnali keléshez és nem érdekli, hogy én még alszom! Aztán kábán a fürdőbe mentem, és ötig áztattam magam a forró vízben. A nap első legjobb dolga! Hahh...
Persze ahelyett, hogy vissza aludtam volna, felébredtem visszafordíthatatlanul. No nem baj... úgyis menni kell a piacra.
Dolog van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése