Nem panaszkodok, de az öt-hat órás utazással van tele a tököm! Illetve, azzal a kisteherrel, amivel utazunk. Hétszemélyes, platós autó, baromi kényelmetlen ülésekkel, ahol négyen ülünk hátul és szorongunk, mint a heringek. Kész gerincferdülés...
Hajnali kelés... a szombati vörös áfonyás túrótortám után, a maradék tölteléket ma felhelyeztem egy piskótalapra, csokit reszeltem rá, majd felszeleteltem, hogy tudjak B.anyának csomagolni, had egyen egy kis finomat is a melóhelyén. Levittem a kutyát, fejet csóváltam a szétszedett szemét láttán, ami maradt a lomtalanítás után, beszéltem egy szomszéd kutyással, meg a házfütty nénivel, akivel nem jutottam megegyezésre motor tárolással kapcsolatban, megittam két kávét és még mindig csak hat óra előtt voltam.
Postára kell mennem, munkamegbeszélésem van, Főni bá-val kell még tárgyalnom, és még főznöm is kéne ma!
Nem vagyok rabszolga...
Mint, ahogy Big Daddy barátom (ez így egy kicsit erős...) énekli.
Már nem foglalkozok zenekarokkal, nem szervezek koncerteket, nem vagyok tevékeny a zenei piacon. Nincs rá fizető kínálat!!! De meghallgatni, kötelező őket!
Big Daddy-t úgy ismertem meg, hogy csak énekel. Esetleg üti a ritmust egy fadobozon, amin ült. De gitározni még nem láttam... ez új nekem. Jó lenne megtanulni legalább ennyire gitározni, mint ahogy ő teszi. Nem egy őstehetség, de Jammelésre ez is elég! Mondjuk tudok úgy dobolni, ahogy ez a srác! De a dobos, az nem zenész... az csak dobos. :P
Szóval... ma is van dolog, elég... mennem kell és intézkednem, hogy jobb legyen az anyagi helyzetem, és megérje néha itthon maradnom, hisz nem vagyok rabszolga!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése