Mindjárt vége...

   Még egy hét, aztán vége ennek az évnek is.
Ha visszanézek egy év ugyanezen időszakára, hogy akkor mit gondoltam, mit terveztem és mit ígértem meg magamnak, hááát... nem sikerült.
De most őszintén... sikerült is valakinek???
Önálló rabszolgák vagyunk, magunk börtönében, ahol öt forintért is megölnénk anyánkat is! 
Persze, ezt most képletesen mondtam. Ne értsd félre.
   Egy olyan világban, ahol a hozzád legközelebb álló szeretet ember is elvan tévedve agyilag, ahol a sajátjaiddal kell nap mint nap harcolnod, ahol nem értenek meg és néha még az önzetlenség is eltűnik, ott elég nehéz NORMÁLISNAK(???) maradni!!!
Ismervén magamat, nem akarok az emlékeimből visszaidézett öregekhez hasonlítani, akik megalkudtak az ördöggel és tűrvén ezeket a nehézségeket, inkább kussoltak és nem tettek semmit sem. Létrehozva egy olyan generációt, akik az egészhez hozzá sem konyítanak, és zsigerből rúgnak fel minden szabályt, eszmét, értéket! 
Talán Én is ilyen vagyok... talán.
   Az év utolsó hete nekem szent dolog. Ilyenkor az ember kitisztítja a tudatát, befele fordul és megpróbál elgondolkodni az időn. 
Múlt, Jövő és a Jelen. Hol tartok most? Jó, avagy rossz irányban haladok? Haladok???
Sajnos azt látom, hogy sokan lemaradnak mögöttem... olyanok is, akiknek kutya kötelessége lenne mellettem haladni! Persze így magam is lelassulok.
Ha belegondolok, talán a nővérem volt ilyen. Csalódott a gyerekei apjában, majd összeállt egy régi kollégájával és innen fordult az élete száznyolcvan fokkal! Azt hitte biztonságban van, de beválasztotta a lehető legrosszabbat. Elindult visszafelé.
Megromlott az addigi szentségnek hitt kapcsolata a lányaival is, velem is és mindenkivel, aki szerette őt!
Megmaradtak maguknak, elutasítva mindenkit aki nővéremhez tartozott és haragudhattak a világra, hogy történhetett meg az ilyen, hogy változhatott meg minden ennyire?!
És nem érti! 
Vagy csak nem akarja érteni. 
Most ketten savanyodnak és utálnak mindenkit maguk körül.
   Szóval... ülök és filózok.
Nem hagyom magam kibillenteni. Ígérem nem fogok megbolondulni és besavanyodni.
Nem leszek élő halott, zombi.
Ezt legalább betudom tartani a jövő évre!
   Addig is Béke veled.