Gondolatok...

   Ezen a Pici dolgon gondolkodom egy ideje. (lásd előbbi bejegyzésem...) 
Milyen hírt kaphat az ember egy diabetikán? Milyen gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála? Nem tudom... annyit viszont igen, hogy az ismerősökkel sokáig fogunk erről még beszélgetni. 
Ez van... ennyi. 
   Hétvégén eljött a lányom udvarlója és B.anyával anyával beszélgettünk a kerti hintaágyon róla (is). Az előzményekhez annyit had tegyek hozzá, hogy bizony a lányomon érezni azt a tíz év apanélküliséget, a kommunikáció hiányát, a türelmetlenséget, és valami kusza nevelési fontossági sorrendet. Nagyon nehéz megértetni magunkat vele. Minden apróságra felkapja a hangját és elkezd védekezni! Na, ilyenkor nagyon nehéz JÓ apának lenni. Volt olyan, hogy B.anya kezdett el vele kiabálni, hogy hagyja abba ezt a viselkedési formulát! És ez olykor hatásos... de csakis tőle, tőlem nem!
Szóval... beszélgetni próbáltam a sráccal, de nem sok mindent tudtam kezdeni egy olyannal, aki csak a tőmondatokat ismeri.  (fejet csóvál...) Persze elgondolkodtam ezen és rögtön adja magát a; Hasonló a hasonlóval elv. A vonzás törvénye.
Ez azért elszomorít minket. 
De nem akarom megbántani a lányom, mert hát ugye én egy jó apa vagyok, így ki kell várnom azt az alkalmat, amikor a lányomnak majd irtó szar lesz és minden fájni fog. Talán, akkor majd elérhetek nála bármiféle változást, de addig nem nagyon. Igazából csak azt akarom mondani, hogy tanácstalan vagyok, mert csak bántani tudnám a lányom, és az nekem sem jó. (sóhaj...)
Mi meg levertünk B.anyával egy jó félórás beszélgetést a hintán, de olyat, amit már nagyon régen nem. Felhozakodva a múltjainkkal, a tapasztalatainkkal, érzéseinkkel. És most mondjam azt, hogy ezt hiányolom a fiatalokból??? 
A büdös életben nem értik meg!
Én meg azt nem értem, hogy mi a francról tudnak beszélgetni egymással, ha mi nem vagyunk mellettük, és/vagy nem kérdezzük őket? Döbbenet...
Ez azért elkeserítő, nem...? 
Nem vagyok tanácstalan, mert tudom, hogy mit kellene tennem, csak türelmetlen vagyok, mert nem hiszem, hogy éveket kellene várnom ahhoz, hogy felnyissam a gyermekem szemét!
   Adtam neki egy Rejtő J. könyvet, hogy olvassa ki.
Piszkos Fred a kapitányt. Magam, két óra alatt végzek vele. És tudom azt, hogy három nap alatt, csak negyven oldalt olvasott el belőle és azt is, hogy reggel nem rakta be a táskájába, hogy a vonaton olvashassa! Így, hogy lesz jobb a szövegértése?
A gyereknek szólt az anyja, hogy az érettségin kért Magyar nyelv szövegértési feladatait nyomtassa már ki, és ha legközelebb ha hazajön, hozza el magával, hogy odaadhassuk a lányomnak, mert kíváncsiak vagyunk, mit produkál majd a teszt kitöltésével. 
Nem kívánjuk neki, de tudjuk B.anyával, hogy kínlódni fog vele!
   Nagyon sokat gondolkodom rajta, hogy tudnám felgyorsítani a javulási folyamatot.
Mert alapjában véve tehetséges, értelmes a lányom, de nagyon látszik rajta UNszocializálódása!!!
   Minden ötletet szívesen veszek.
Lehet segíteni.