Stagnálnak.
Ha röviden kellene fogalmaznom, csak ennyi; Stagnálnak.
Van két szoba, amit még ki kell festenem, illetve a nappali, de ott még javítanom kell, mert a glettanyag, amit használtam "döglött" volt, tehát adtam a szarnak egy pofont. No meg, a lányom szobájában van betonvésésem, de nincs még hozzá gépem, illetve nincs nálam. Még.
A főnököm pihenteti az embereket, aminek gondolom senki sem örül, de jelenleg várakozunk az egyik bankra, hogy utaljanak, aztán nekikezdhetünk a munkának. Szóval... semmi. Addig esszük a küszöböt.
Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy nem dolgozunk, és - gondolom... - mindegyikünk szív, mint a torkos borz!
Sajnos, ez itthon is érződik.
A lányom lemondott a hajfestékéről, egyenlőre nem kell festenem. Pedig, milyen rendes... spórol azzal, hogy az apja festi a haját! Hát nem? De.
A gyerek túl van egy tíznapos ágybanfekvős betegségen, szerencsére már túl van rajta, dolgozik. Nem említettem, de felköltözött Pestre egy albérletbe, mert nem tud hazajárni, olyan későn végez. Hogy meddig bírja...? Nem tudom. De azt hiszem, tanulópénznek jó. Hadd tapasztaljon.
Itthon vagyunk hármasban, unjuk már a hideget. Élvezzük az új lakást, a lehetőségeket, amit a kert ad. A hintaágyat, a zöldet, a felkelő és lenyugvó napot kávézás közben, a kutyáinkat, ahogy örülnek a térnek, és a szabadságnak. Lassan minden zöld és színesedik a kert is. B.anya megvette a vetőmagokat, tegnap már elkezdett ültetni, palántázni. Azt hiszem a héten más áshatok is, asszony utasítása szerint, habár a lányom mondta, eljönne a barátja hozzánk a hétvégén, szóval lehet, hogy inkább a fiúcska fog ásni, bizonyítva mennyire szereti a lányom! Hehe...
No, de jön a meleg, a jó idő, lehet kint dolgozni, élvezkedni. Most már gondolkozhatunk, milyen kaját főzzünk a bográcsban.
Addig is nyugalom van, és szeretet.
Béke van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése