A fiaim...

   Tegnap délelőtt találkoztam az exemmel a "Kökin", hogy a nagy fiammal squasholhassak egyet és, hogy beszélgethessünk egy kicsit, úgy férfi módra.
Haza jött Németországból, mert szombaton meccse van (pankrátor a lelkem...) és most tudtak a "menyemmel" egy kis időt szakítani rám, amúgy meg szétszakad a nagy megfelelésben a barátok felé. 
Beakartak fizetni egy kis vellnessre is, de nem érdekelt a pezsgő fürdő és a szauna, a régi török építésű Rudas fürdőn nem tudnak túl tenni! Így hát néztem az exemet és a gyerekkori barátnőjét, ahogy izzadva játszották a fallabdát. Jókat vigyorogtam rajtuk... :)  
Közben ittam egy cappucchinot, elolvastam egy előző napi Blikket és figyeltem a "gyurma" teremben a kigyúrt macsókat és a majd negyvenes nőket, ahogy az agyon tetovált testüket mutogatják az összes facér férfinak az edzőteremben, hátha elkelnek még utoljára! Szánalmasok... pff... Az egyik "kedves", a várakozóban felejtette a tíz év körüli gyerekét egy számítógép előtt, ahol a gyerek az asztalra borulva aludt!!! A hölgyikének szólt az egyik alkalmazott, aki ezek után kijött, vett egy sportszeletet, adott két puszit a kölyöknek, és rám nézett kíváncsian - mert még nem látott ott, friss hús... gondolta... -, de olyan rosszallóan néztem rá, hogy egyből nem voltam szimpatikus neki! Vissza ment még egy negyed órára gyúrni... egyébként a megcsinált csöcsein kívül, nem látszik, hogy tett is volna valamit a testéért. 
  A csajok után, mi jöttünk a fiammal, akivel egyáltalán nem versenyeztünk, hanem kényelmesen labdázva beszélgettünk. Persze szarrá izzadtunk, de végig a feldobott témákra figyeltünk. 
Megbeszéltük a csajainkat, a családot, az öccsét és a húgait. a munkáját és a kinti életét. Egy órába megpróbáltuk belesűríteni mindazt, amit nem tudunk a mindennapokban letisztázni, hisz messze élünk egymástól. 
Annyira jól sikerült a traccs, hogy sokszor ölelt meg és szorított magához, ami igazán hülyén nézhetett ki egy kívülállónak, hiszen a kölyök egykilencvenvalmennyi, százharminc kiló, én meg tíz centivel és kilóval kisebb vagyok, ami nem számottevő. 
A sportóra után, palacsinta sütés következett.
Miközben sütöttem a tésztát, töltöttem és csapkodtam a tolvaj kezekre, az okos tévén - összeköttetésben van a Youtube.bal... - zenéket hallgattunk és énekeltünk.  :)
  Aztán a gyerekeknek menni kellett a barátokhoz és a fiam elvitt egy jó darabig kocsival. 
Hazafelé azon gondolkoztam, mikor lesz legközelebb egy ilyen napunk, amikor a srácokkal együtt lehetek, kötetlenül, jókedvűen. 
Jó volt na...   :)
Béke van.