(Szombat, délután négy, Bambi(kert helysége), énekes nő, sör, cigi.)
Lassan tíz éve vagyunk jóban. Most segítséget kért, beszélgessünk.
Szerdán hívott, akkor beszéltünk először és saját bevallása szerint, azóta nem vett be gyógyszert! Már a telefonbeszélgetésünk is jót tett neki. Megnyugodott. Habár most izgult egy kicsit... én megmosolyogtam őt ezért.
Néha elgondolkodom azon, hogy az emberek, akik a szüleivel élnek, párkapcsolattal rendelkeznek, baráti köreik vannak, miért nem kapnak Pozitív visszajelzést ezektől?
Miért van az, hogy mi emberek, nem dicsérjük, támogatjuk a másikat?
Már az is nagy szó, ha azt mondjuk a másiknak; - Igazad van.
Neki most párkapcsolati problémái vannak, ami azért is kellemetlen, mert egy helyen dolgoznak, és nap mint nap látják egymást. Tehát elkövették az első hibát, éspedig a "Házi nyúlra nem lövünk" szabálynak nem tettek eleget! A többi, csak hab a tortán...
Beszélgetésünk könnyed volt... nem kellett erőlködnie, hogy mondja el a dolgokat, hisz általában én fejeztem be a mondatait bólogatva. Meséltem neki konkrét példákat is, hogy betudja azonosítani a dolgait, hogy lássa, mi fog következni a döntései után! Megnyugodott... kicsit be is csípett, így elmentünk a török éttermébe enni egy kicsit. Majd elkísértem a villamoshoz, hogy elmenjen a zenésztársakhoz.
Nos... Anna - nem így hívják, csak nagyon szereti ezt a keresztnevet... - mosolyogva ment el, remélem feltöltődve energiákkal, és annyi önbizalommal, hogy megtegye azokat a dolgokat, amiket meg kell tennie! Hogy az élete végre megváltozzon annyira, hogy elfelejthesse a "gyógyszereit", amit okos emberek írtak fel neki megoldásra!!!
Tudom, hogy változni fog! Én bízom benne... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése