Gondolatok.

   Rizses lecsó, sült hússal volt a vacsi, aminek külön örültem, mert rég kajáltam ilyet. Mármint a lecsót...
Ma egész nyugis a helyzet itthon, a gyerek is megcsinálta a Magyar érettségit, habár az anyja kérésére sem vitte le a kutyát sétálni, aminek meg nem örültem. 
Két napja áll a bál itthon!
Nem is tudom, hogy fejezzem ki magam, hogy megértse mindenki és nehogy félreértse bárki is a szitut... egyszerűen csak Bunkó a kis csaj!!!
Olyan dolgai vannak, hogy nekem égnek áll az összes nem létező hajam! 
Az, hogy a szobája úgy néz ki, mint egy bombatámadás utáni állapot, az még elmegy. Ráfoghatja a vizsgáira. De, hogy egy rakás mosogatni való van az ágyánál, hogy nincs egy rohadt bögrém hajnalban, amiben kávét ihatnék, hogy semmit sem tesz, hogy a "családnak" egy kicsit könnyebb legyen, hogy kéréseink ellenére sem tesz meg semmit, hogy egy kiló kenyeret sem vett az ajándékba/ballagására kapott negyven-ötvenezer forintjából (???!!!), no... ez már bassza a csőröm!!!!!!!!!!!!!
Végtelen önző és lusta teremtés. És, ahogy az anyjával beszél, azt nem kultiválom!
A vizsgáit megvárjuk, és szankciókat vezetünk be nála. Nem hagyjuk, hogy ennyire elcseszett legyen. Hogy fájni fog neki, az biztos!!! Kíváncsian várom, a lépéseit...
Most komolyan mondom... és nehogy azt higgyétek, hogy a düh és az indulat beszél belőlem, de le kell törni a szarvait, mert nem tudom, hova fog 'Így" fejlődni!!! Hogy rossz úton jár, az biztos!
No, de ma nyugi van...
Holnap matek érettségi.
Megint felveheti az ünneplőruháját, végigcsinálhatja a kötelezettségeit, aztán haza jön majd és az isten tudja csak, mit csinál?!
Hogy rendet nem, az biztos! Hogy a vizsgák után, hány éjszakát nem jön haza, azt sem tudom még. De abban biztos vagyok, hogy egyszer sem fogja megkérdezni; - Mit segítsek?
Ez van...
Lehet, hogy nekem (sem...) nem tetszik, de nem fogok tudni egyedül tenni érte semmit sem.
Egyébként ma Béke van...