Az elmúlt hét...

   Hogy változhat-e valaki, nos... erre a kérdésre általában az a válasz, hogy Nem.
Most mégis azt látom, hogy a gyerek igenis AKAR változni, mert rájött, hogy csak árt... de mindenkinek. Legfőbbként magának!
Több mint egy hete nem írtam le a gondolataimat, pedig sok minden történt.
Kezdjük talán a legfontosabbal, hogy a gyerek leült velünk az egyik vacsora után beszélgetni, és ha nem veszem a kezdeti védekező, elutasító testtartását, nyitottan válaszolgatott a kérdéseinkre. 
Aztán idővel, megnyílt (kinyílt a tartása is...), és érdeklődve figyelte, hogy a mondatai közben elmosolyodok és be sem kell fejeznie a mondatait, mert tudtam, mit akar közölni. Érzelmileg, közel másfél óra múlva borult fel. Akkor törtek elő a lelkiismeret könnyei. 
Nem bántottuk... se szóval, se érzésekkel. Éjjel tizenegy után fejeztük be.
Továbbra sem engedtem. Következetesen elmagyaráztam, hogy megbántott mindannyiunkat, többször is és ezt - már ne haragudj... - nem tudjuk szó nélkül hagyni! És nem is tűrjük.
Éjszaka B.anyával még beszélgettünk arról, hogy szerintünk, hogyan is lesz majd ezután?!
Aztán másnap, mikor hazaértem a melóból, megfogta a kezem és bevezetett a gyerek szobájába, ahol meglepő (???) rend fogadott!
Vigyorogva közölte a meglátásait.  Ezek szerint; Nem elveszett gyerek ez!!!
Azóta - lekopogom... - nincs baj a gyerekkel!!!
Minden nap beszél az érzelmeiről, a gondolatairól, mit, hogyan lát és ezeket megosztja velünk. Sőt... tanácsokat kér, mert nem akarja elrontani többet! 
A sok rossz pont mellé, most beszedett két jó pontot is!  
Még a volt pasijával kell beszélnem holnap, mert meg kell hallgatnom őt is, hisz nem igazán fogadom el még a gyerek szavait. No és... a gyerek fülig szerelmes - életében először... - ebbe a kölyökbe! Most miért hagyjam, hogy ezt is elbaltázza, mert nem tudott normálisan kommunikálni. ;)
Azt hiszem elkezdődött valami, aminek örülhetünk. Ezért is nem írtam, mert látni akartam, nem egy mindennapi csodával állunk szemben, ami - mint tudjuk... - három napig tart!

   A munkatársaim közt, van egy tíz évvel idősebb kollégám, akit nem igazán szeretünk. Elviseljük, valahol tiszteljük is, de nem szeretjük. Ő, Józsi bácsi.
Borzalmas modora van. Demoralizáló a stílusa, a viselkedése, de ő a megbízott főnökünk, ha együtt vagyunk mindannyian, és ezt el kell fogadnunk. 
Mostanában viszont hibázik!
Olyannyira, hogy Főni bá is elkezdett vele kiabálni! Nem érzek kárörömöt, mert nem viszem haza a problémákat, de figyelemmel várom, hogy mi lesz a sorsa!!! 
Jelenleg Pomázon csinálunk egy házat, annak is a külső szigetelését, amely háznak nincs egy vízszintes és egy függőleges oldala sem. Mégis valami szépséges módon megcsináltuk a színezést is. Illetve... nekünk tetszik, amit kitudtunk hozni ebből a házból!
Persze látjuk a hibáinkat - ami nem feltétlenül az... -, de speciel nekem, így is tetszik. 
És látjuk Józsi bácsi munkáját. ami viszont nekünk nem tetszik. Azt hiszem, ez az összeférhetetlenség még nagyon sok gondot fog okozni.

   Az egyik nap, meló után hazafelé, Békáson az aluljáróban láttam egy nőt, aki kötögetett és a portékáit kínálta becsület kassza jellegűen. Mindenki annyit ad, amennyit akar. Kötött és horgolt sapkákat kínált. Ami furcsa volt, hogy gumicsizmában volt majd harminc fokban. Első blikkre, hajléktalannak tituláltam. 
Megnéztem a horgolt sapkáit, egyet kettőt fel is próbáltam, és megkérdeztem, hogy hajlandó lenne nekem egy barnát csinálni? Mivel évek óta keresek egy ilyet! 
Igent mondott. Megadtam neki a számomat és kértem, ha kész van vele, hívjon.
Egy körül hívott ma. 
Csillaghegyen vár a HÉV állomáson. Fogtam a kutyámat, összeszedtem magam és elvonatoztunk a lányhoz. 
A kutyám igazán elemében volt... két lábon állva nézelődött kifelé és az egyik utastól elfogadott egy pogácsát, amit a levegőben elkapva befalt egy pillanat alatt. A legnagyobb bánatára, az utolsót kapta. 
A megállóban már vártak minket. Leültünk a padokra és megmutatta a majdnem kész terméket. Én azt hittem kész van... de még három guriga lógott a sapkámból. 
Felpróbáltatta velem, és én nagynak találtam. Semmi baj; mondta, majd lefejtett vagy öt sort belőle! 
Újra próba, majd miután látta, hogy tetszik, elkötötte a végeket és megkaptam a régóta keresett sapkámat! 
Gyöngypamutból készült, sötét barna és nagyon tetszik!!!   :)
Végre van nyári sapkám, amit a nagy melegben is tudok hordani, és nem ég le hólyagosra a fejem!
Adtam érte két pénzt és kértem tőle még egy ilyet, csak feketéből. Még beszélgettem vele egy kicsikét... megtudtam, hogy nem hajléktalan, barátja is van - igaz... most talonban van... - szüneteltetik a kapcsolatukat, az anyukájától tanult kötni-horgolni, és fiatalabb nálam két évvel. Ami meglepett, az a végtelen alázata az emberek felé... asszem erről még többet kell tudnom! Érdekes egy ember, na!
   Szóval... minden rendben velem. Jól vagyok. Várom a júliust, a lányaimat és végtelen Béke van bennem.
Még Bádog bával is találkoztam a Bambiban. Ahová elhozta a nagy lányát, akivel hosszasan tudtam beszélgetni. Ott volt a pasija is, és rögtön láttam, hogy csak használja a fiúcskát! 
Ezt el is mondtam neki négyszemközt. Innen egyenes út volt a mélyről jövő beszélgetés!!! Csak egy mondatát akarom vissza adni... - Most már tudom, miért te vagy apa barátja!
   Béke van... és csak ez számat!

Hoztam egy nótát,  a Leggonoszabb Blues-t. Jó hallgatni... elgondolkodni Józsi Bácsikon... volt asszonyokon... bármin, ami bosszant.