Fáj a fejem.
Nem értem a gyereket. Ma sem jött haza, az apja lakásában alszik újra. Egyedül van, apja vidéken dolgozik. Mi itthon nem értjük az egészet. Dühít mindkettőnket és én már nem tudok hinni sem a gyereknek. Mondhat akármit... hiteltelen lett számomra!
És még leáll vitatkozni az anyjával!!!
És nem érti...
Mondtam már, hogy fáj a fejem...?
Idősebbik lányom Baján van a kórházban. Elment a falu orvosához, aki elküldte a szomszéd városba, ahol koponya CT után, mentővel elszállították a kórházba!
Hátúszás szintfelmérőjén, lefejelte a medence szélét! Azóta szédül, rosszul van, fáj a feje. Megfigyelésre benn tartják!
Én meg tehetetlen vagyok...
Kétszáztíz kilométer távolság, hosszú órás vonatozások, iszonyat jegyárak. Nem tudom most kifizetni.
Ha minden rendben, szombaton kiengedik.
Áááááá...... fáj a fejem. Megyek aludni.
Csöppet sem irigyellek...sajnos ez egy olyan korszak amit mindkét félnek túl kell élnie...ha jók voltak az alapok , a kilengés után vissza fog térni oda (mondta mindezt évekkel ez előtt egy nagyon bölcs és jó tanárnéni a fiamról, amikor iyletén gondjaimról meséltem neki, és igaza lett, báár jó pár ősz hajszálat köszönhetek ennek)...a kislányod - a másiknak jobbulást kívánok, és mindenhez nagy-nagy türelmet...:-)
VálaszTörlésKöszönöm Sky...köszönöm. :)
VálaszTörlésPersze az idő.... az mindent megold. És lehet... vagy biztosan segít, és bizony szaporodni fog az anyja ősz hajszálgyűjteménye, de nálam már csak a tettei számítanak!!!
Közöltem vele; Ahogy TE, úgy ÉN!!!