Mivel már rég megígértem, hogy egyszer megnézem őket, így tegnap mondtam a csajoknak, hogy mit szólnának hozzá, ha lemennénk? Bádog testvér is bejelentkezett, így megbeszéltünk egy találkozást ott. Ő hozta az asszonyát (akit még nem ismertem...), meg a lányát. Én is vittem az asszonyt, meg a gyerekeket.
Először rossz helyre mentünk be, ami meglepetésemre szintén egy blues kocsma volt, de hamar rá kellett jönnöm, hogy akik játszanak, azokat én nem is ismerem. Fiatalok. Ittunk egyet, majd átmentünk a szemközti krimóba. És akkor egy fájdalmas felismerés jött...
Hatan voltak! :(
Ennyien ültek két asztalnál, ráadásul az átlag életkor; úgy ötvenöt. Megkétszereztük a közönséget, fiatalítottunk az átlagon és hoztunk egy kis bevételt a pultosnak.
Azt a bizonyos ülős, piálós, dohányzós bluest játszották, annyi szépséghibával, hogy itt sem lehetett cigizni. Pedig nincs is jobb egy füstös, részeg bluesnál...
De mivel B.anya ment reggel dolgozni és hajnalban kelt, így befejezés előtt hazaindultunk.
Aztán ma reggel ráakadtam egy gyöngyszemre.
Mondhatom, hogy mostanában a kedvencem... ő töltötte fel a facebookra.
Elgondolkodtam rajta, hogy minálunk, ebben az országban ki az az ember, aki így odateszi magát a saját műfajába??? Aki ennyire átélve énekel, vagy zenél. Aki ennyi érzelmet tesz bele. Nem jövök rá...
Na kérem.
Érzelmek, alázat és tisztelet... ezek mind megvannak ennek a nőnek. Respect!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése